Nagy Attila

Sebesült sirály

Apám ma újra elesett:
95 év zúzta szét a
Ruhaszárítót, a polcnak egy részét –
A szekrényben zsebkendőt keresett
Volna, de nem sikerült.
Összehuttyanva szégyenében,
A hideg parketten ült.

Egyedül nem bírtam felemelni onnan –
Többszöröse önnön súlyának az,
Aki magatehetetlen, és szenved,
Akiben maga az élet senyved –
Csak néz rád, és oly lemondón,
Mint viharban, este, az elhagyott,
Sebesült sirály a mólón…

Apám ma újra elesett –
Kint hullt a hó, tisztult az ablakon túl
Minden, ami még bennem is dúl…
Rég volt, amikor szívből nevetett,
S úgy állt mellettem: maga a bizalom!
Ülök az ágyán, és szeme fátyolán át
Anyámat látom – kézenfogva, ők ketten…
Marad a kép, az éltető – keretben.