Borsodi L. László

Betűzve

Egyre beljebb, egyenletesen zuhanok,
lassan ki se látszom, meg sem ismernétek,
pedig szerettem volna a vendégetek lenni,
hogy együtt örüljünk. Vajon minek is?
Hiszen ti pompásan megvagytok nélkülem,
csak nem ismeritek be. Hasznos a látszat!
Fiatalságotok most még bírja az éveket,
nem kell kigombolni minden kabátot.
Most még nem tudhatjátok, mi vár rátok,
miért tanácsos kerülni a mellékutcákat,
milyen dideregni egyedül, hideg szobákban,
miért kell gondosan bezárni ajtót, ablakot.
Egyre beljebb, de nem találok semmit,
mit felhozhatnék, hogy megosszam veletek.
Egyenletes zuhanásom: emelet, emelet.
Legyetek szabadok! Én már az vagyok.
A halálomat hagyom rátok. Tessék!
Betűzzétek! Mint egy verset.