Legutóbb életem első jelentős eseményéről írtam: megszülettem.
Most egy mai jelentős eseményről írok: elballagtam.

És többé már sosem leszek iskolás.

Ez volt a leginkább szeretett is kolám. A tanítónénijeink nagyon szerettek, kényeztettek minket.

Nagyon szép évzáró ünnepséget tartottunk, abban a csodálatos Nádor teremben.
Az énektanár vezetésével vendégzenekarral, és iskolatársaim előadásában kórusokat hallgattunk, néptáncot és barokk táncot láttunk.

Majd Kati néni megtartotta az évzáró-beszédet. Volt akiket dícsért jó sport és tanulmányi eredményéért, és volt akiket elmarasztalt rossz magaviseletükért. Sokan voltak, akik nagyon sokat hiányoztak, és voltak olyanok, akik betegségből adódó másságukért csúfolták ki új osztálytársaikat.

Iskolánkba nagyon sok gyerek tanul, itt vannak az óvodások, az általános iskolások, a kisegítő iskolások, a szakképzősök és a speciális, munkára felkészítő szakképzősök.

Mink a végzős ballagók elöl ültünk, sok szép virággal a kezünkben.

Majd Kati néni elkezdte a szakiskolásoknak kiosztani a bizonyítványokat. Mindenkihez volt egy két dícsérő szava. Izgatottan vártam mikor kerülök sorra. Megdícsér-e, Kati néni, mert szépen megtanultam szőni.

És egyszercsak végeszakadt a felsorolás. Kati néni a speciális tagozat végzőseit nem hívta ki, mintha ott sem lettünk volna, mintha mi nem ennek az iskolának a tanulói lettünk volna.
Nagyon szomorúak voltunk.

De tanítónénink hamarosan megvigasztalt minket. Szép kis ünnepséget rendeztünk saját osztálytermünkben. Gergő zenélt és énekelt nekünk, míg tanítónénink sütijét majszoltuk, kóláját ittuk.

És végre kedves szavak kíséretében megkaptuk mi is szép bizonyítványunk oklevelünk - ÉS
10 ezer Ft ajándékot az iskolától. Megörültem, mert azt mondta anyukám ebből már megvehetjük a régóta vágyott nagy felbontású monitort és végre minden programom fogom tudni használni.

Nagyon sajnálom, hogy itt kell hagyni ezt az iskolát. Még nem tudom mit fogok csinálni, de anyucim majdcsak kitalál valamit.

Üdvözlöm az összes nénit és bácsit, aki olvassa beszámolóimat.

Autika