Ranschburg Jenő

Mágia

Emlékszem rá, egyszer megvert apu.
Mert rossz voltam. Sarokba állított.
Sírtam, s gyűlöltem őt nagyon.
Mert közben ásított.
A könnyeimmel köröket rajzoltam fel a falra.
S titkos jelt a körökre.
Ne verjen meg többé soha.
És tűnjön el örökre.
Most nincs velünk. Elment.
Nagyon sok napja már.
S az oviban utálom azt, akit.
Este az apja vár.
Anyu azt mondja itt hagyott.
De eljön, majd ha véget ér a per.
Csak én tudom, miattam nem jöhet.
Hisz én tüntettem el.