Kopasz kutya!

Igaz, hogy figyunak írtál, de én is reagálok. Lehet, hogy igazad van és nem kell komolyan venni a bajunkat, de amikor az embernek fájdalma van, akkor ez elég nehéz. A legjobban az tud engem felbosszantani, amikor az egyik kolleganőm azt szokta mondani, hogy ne gondoljak arra, hogy fáj, meg pozitívan gondolkodjak, meg hasonló baromságot. Lehet, hogy egyes embereknél, valóban a stressz okoz hasonló fájdalmakat, de amikor MR kimutatta, hogy kialakut sérv van akkor hiába akarom az agyamat meggyőzni, hogy ne fájjon. Már volt olyan, hogy az utcán hangosan mondtam magamnak, hogy hülye hipochonder vagyok és csak képzelem, hogy fáj, akkor sem akart elmúlni.
Abban persze egyetértek, hogy meg kell vele tanulni együtt élni, bele kell törődni, hogy bizonyos dolgokat már nem tudunk csinálni.

Tehát én szívesen gondolnám, hogy neked van bajod és nem nekem, de ez nem segít.

Egyébként köszönöm a telefoszámot, jövő héten felhívom.