Aki aznap ott volt, akkor este, amikor a PVSK újra megmutatta mindenkinek, amikor a 30-ik vonást is meghúzták a verhetetlenség naplójába, amikor egész Pécs Onánnak áldozta örömét, amikor megismételték a megismételhetetlen, fájdalmat okozva minden ellendrukkernek (van ilyen?), megrémisztve minden más csapatot, aki jövőre is elindul, amikor locsolták a pezsgőt, amikor énekeltünk, amikor ők énekeltek, amikor mindenki együtt, egymásért, egymással, igen, ha valaki átérezte ezt, az mindennap feketében-fehérben kel és fekszik, eszik-iszik, alszik-álmodik, azt nem érdekli más, csak a LÁNYOK, a meccs, a törzshely, a bajnokság, a megverendő ellenfelek űzése-hajtása, a Rátgéber-Egyetem (mert Rátgéber nem isten, mert isten megbocsát, a Rátgéber-Egyetem soha!) és a sikerek, a meccsek, a soha véget nem érő győzelmi sorozat, a rajongás és szeretet.

Hajrá PVSK, hajrá Vasút!

egyike a többezer őrültnek