Szerintem a ma = föld jelentés félrevezető, mert magyar nyelvben a ma - sosem jelenthetett földet (Nagy Géza elgondolása).

 

Magyar nyelvben ma-g-am és mag - mint központi testnek, tömeg is a jelentése, a latin materia így rokon vele, hiszen anyagot jelent. 

 

Az utótagot pedig nagy hiba összetett szóként kezelni és belelátni önálló jelentést.

 

Az -ar, -er, -gar, -ger népnévvégződéseknek szeintem simán főnévképző szerepe van csupán, amely egy térségben nemzetközi főnévképzővé lett, mert oly korban keletkeztek, amire ez jellemző volt. Ezt bizonyítja, hogy egy rakat különböző nyelvű nép is használja. Érdekesnek találom, hogy az alternatív és a fősodratú szófejtések is mindenképpen külön jelentésből induknak ki. 

 

 

Mongol, mandzsu párhuzamok a mongyer - mogyer elmélet kapcsánán:

 

 

"Se a „mongol” se a „mandzsu” szó etimológiája, jelentése nem tisztázott megnyugtatóan."

"Másrészt, ahogyan a „mongol” és a „mandzsu” szavak etimológiája bizonytalan, ugyanúgy a „magyar” szóé is az.
A probléma, hogy nem lehet tudni, hogy milyen nyelvi és kulturális környezetben keletkezett, ami elengedhetetlen lenne a biztos megfejtéshez."

 

A MAGYAR EREDETMONDA SZERKEZETÉNEK MONGOL ÉS MANDZSU PÁRHUZAMAI Kápolnás olivér*

 

 

 

------------

 

 

A ,-gar, -ger, -gor, -gur végződésű népnevek előző korokban ilyen végződések nélkül szerepeltek:

 

 

 

"Nagy Géza a magyar szóban előtagként egy föld jelentésű ősugor szót gondol. Mint mondja, tényeket, nem hipotéziseket nyújt: akkád: mea, mada, mongol: modsi – föld, ország, tartomány, terület. A föld finnugor elnevezése: má, mo, mu vagy moda szó. Mordvin: moda, finn: maa, vogul: má, mo, osztják: má, mo, züljén-votják: mu, permjak: mu, ma Az akkád "mada", föld szó utótagját ugyane nyelv "bir", ember jelentésű szavában véli felismerni. A kifejlett összetételt adja vissza a közép-ázsiai törökségnél még a XVI. század elején is megvolt madsar nevű törzs, ill. a Sejbán kán seregében- valószínűleg baskíriai maradvány harcolt madsar elnevezésű üzbég törzs neve is. Elgondolását erősítő összefüggést lát Nagy Géza abban is, hogy: „a szkíták által lakott területen találhatók a legsűrűbben a ,-gar, -ger, -gor, -gur végződésű népnevek (szaragur, bittugur, szatagur stb.), s e név utórésze így lehet nép, ember jelentésű. mint például az akkád ťkbarraŤ is ember jelentésű"

 

A magyar vagy a hozzá hasonló jelzésű népnév előfordulására kiterjedt nyomozást végzett Padányi Viktor (77). Azt találta, hogy „a Kr. e. XVII. századtól a Kr. u. X. századig a legkülönfélébb nyelveken és különböző írásrendszerekkel, módokon, tudósítások vannak egy népről, 131 amelynek neve határozottan és egységesen m hanggal kezdődik, és van a belsejében egy lágy mássalhangzó, amelynek pontos visszaadására a tudósító nyelvek fonetikai rendszere képtelen. E rejtélyes mássalhangzót megpróbálják jelölni d, dz, t, th, ts, s, k sőt x betűjeggyel is, sőt az arabok d, dzs, az örmények gh hangokkal is. Ez a név így a Kr. e. V. századig mitha (többes számban mittani), mada, méd, médj, médz, manni, mandu, maza, matia (többesben matiani), matsi (többesben matsien), musk, max, mag torzulásokkal jelenik meg, illetőlega különböző írásrendszerekből latin betűs írásra ilyen formában tette át ezeket a neveket az írástudomány."

 

Nagy Géza felismeréséhez kapcsolható Padányi következő állítása: „Feltünő, hogy a Kr. e. V. sz.-tól kezdve a Káspividéki és kaukázusi individuális népnevek felbukkanása során ugyanezek a nevek az -ar, -or,-er, -ir, -irra népnév végződéssel ellátva jelennek meg a következő formákban: mad-irra (a madából), max-era (a muskból), match-ar (a matsi-ból), mezori (többes), mezorani (többes), mazori (többes), megari és maghiori (mind a kettő többes), mazar, madzar, madjyr, matchar, magior, maghiar, mogher, makar, madar, végül madzsar írásmódon,"

 

„Mindezek alapján apodiktikus érvénnyel ki lehet mondani, hogy ilyen nevű nép vagy népek a Kr. e. XVII. és a Kr. u. X. századok közti korban ElőÁzsiában létezett vagy léteztek. Ezzel szemben a délkaukázusi térben és a Káspi környékén ma semmi m hanggal kezdődő nevű nép nem található, de az egész Eurázsia területén is csak három van, KeletÁzsiában a mandzsuk, Indiában a mundák és Közép- Európában a magyarok... E különböző torzulású formákból kiszublimálható fon etikai bázis feltűnően hasonlít a magyar népnévre, amelynek 1100 év alatt magának is voltak Magor, Mogyer, Megyer torzulásai.""

 

---

 

 

A magyar népnév tehát származhatott a mag gyökből, de származhatott a ma/mo gyök egy képzett formájából is.