Szepesi Zsuzsanna

Középen – még…

Apróra beosztva a pénzed,
percekre a napod,
és örökké a soron
következő feladatot kapod.
Sűrű hétköznapok sora mérgez,
az ütem monoton –
s hiába akarsz örülni,
felszabadulni az ünnepnapokon.

Egy fedél alatt…
fásultan, idegenül
– szétrágott a szorongás,
rohanás, hajtás –,
a lelkeden értetlenség pora ül:
hová tűnt az álmod
– a láng már csak pisla –,
szivárványos életedet
mért nem kapod vissza.

Gondfelhő lett örök kellék,
s a sok terv, a nevetés:
fáradt, lehunyt szemed
mögé űzött emlék.