Férj: Összetett szó. |  ⌂  A fi (→fiú) főnév + az önálló szóként nem adatolt er(j) összetétele;

 

--

 

Micsicsoda nyakatekert, életszerűtlen és magyartalan szófejtés. fi+erj...  mulatságos.

 

 

--

 

Valójában, egy kis logikával megfejthető a szóképzés:

 

- Milye van egy asszonynak?

 

 

- Férfije → Fér (fi) je → Férj (e)

 

Magyarul: Fér + fi

 

CcF.: "FÉR, (1), (fe-er) elvont törzs, melyből férj, férfi stb. származnak. A fe (magasság, nagyság) és er (er-ő) fogalmak rejlenek benne. Rokonok vele a latin vir, szanszkrit vîr, (fedezni, ótalmazni), innen: virasz (férj), továbbá: góth wair, hellen αρης, αρρην, török er, finn mirdä stb." FÉR, (2), (fe-ér, azaz felülig ér)...

 

fireg-forog-ferget... fergeteg(es) szavunkban pedig ott van ugyanaz az őserő, ami férfi szavunkat összeköti a virgoncsággal és a latin virtussal.

 

ÚESz: "Játszi szóalkotással keletkezett származékszó. |  ⌂  A virog ~ virrog (→villong) szóból játszi névszóképzővel" 

 

A szó jelentését könnyebb megérteni, ha a fürge - virgonc szavunkat vetjük össze a latinnal:

Latin.: Vir [viri]: egy ember, egyén, férfi, férfiasság, férj, harcos, katona, vitéz, virtue ’erő

 

 

 

--

 

Figyeljük csak a finnugrista okoskodás végeredményét:

 

"férj: A fi (→fiú) főnév + az önálló szóként nem adatolt er(j) összetétele..."

 

"férfi: A →férj + →fiú főnevekből, ill. ez utóbbi fi változatából keletkezett mellérendelő összetétel. Ez még az előtag ’férfi házastárs’ jelentésének kialakulása előtt kelethezhetett."

 

 

Tehát a férfi kétszeresen is fiú, hiszen a férj =  fi + erj, a férfi meg fi + erj + fii szóképletű lenne.

 

Nagy mókamesterek ezek a finnugristák! :)))