Monte San Nicola Temple Theatre in Pietravairano, Caserta tartományban (Campania)

 

2002 óta nyolc ásatási kampány alatt felforgatták és kipofozták az emlékhelyet, amit színházi produkciók és régészeti kiállítás is gazdagít. Az átalakítás neve: funkcionális helyreállítás. Sikló is kell, mert valahogy fel kell jutni.

 

2000-ben egy derült februári reggelen, mely semmiben sem különbözött a többitől...  Nicolino Lombardi helytörténész és pilóta ultrakönnyű gépével a közeli Szent Miklós hegy fölé repült. Azt tervezte, hogy lefényképez egy közelmúltbeli földcsuszamlást az olaszországi Campania régióban, Pietravairano falujától délre fekvő dombokon. Lombardi a múltban fényképezte ezt a vidéket, és megszokta, hogy az ókori samnita, római és középkori romok töredékeit többnyire lombtakarók takarják el. Ennél a bizonyos repülésnél azonban más volt a kilátás. A közelmúltban történt bozóttűz megtisztította a túlburjánzást, és egy régóta rejtegetett kincset tárt fel: egy színház/templom komplexum romjait. Felfedezését követő jelentésében Lombardi ezt írta: „ Ezúttal azonban a szimmetria azonnal megragadja a tekintetet, és minden villámgyorsan világossá vált: még egy templomot és egy színházat is látok, az oszlopcsarnokkal...

 

A 450 méteres tengerszint feletti magasságban a távoli és viszonylag megközelíthetetlen hegycsúcsot ritkán látogatták meg helyiek, turisták vagy régészek. A vidéket az i.e. 1. évezred eleje óta oscik, etruszkok és szamniták foglalták el. A színház-templom-együttes romjainak alaposabb vizsgálata azonban a római építkezés bizonyítékait tárná fel, amelyek az ie. 1. század elejéről származnak. A színházat és a templomot is elhagyták az i.sz. 2. században, és eltűntek a közemlékezetből kissé megközelíthetetlen helyük és a romokat végül benőtt növényzet miatt.

2015-re az ásatások egy körülbelül 43 méter átmérőjű felső és alsó barlangot tártak fel.

A Nicola Lombardi által készített légifelvételek vizsgálatának és az azt követő feltárásnak köszönhetően egy monumentális és látványos késői republikánus szentélykomplexum került elő. Középpontjában a szamnita falak által határolt területen belül, egy nagy természeti szépségű tájon elhelyezkedő, különböző szinteken épült templom volt színházzal.

 

A templom legmagasabb pontján, egy négyzet alakú mesterséges terasz (700 m2) közepén áll, amelyet minden oldalról impozáns alépítményfalak határolnak. A templom toszkán stílusú volt, hármas cellával. A délkeleti sarokban egy opus signinum tartály/medence gyűjtötte össze a tetőről az esővizet, amit aztán egy ciszternába vezettek. A kerámiatöredékek és az eredetiket fedő vagy fedő falak a középkori újrafoglalás egy szakaszát jelzik, amely a későbbi középkorban is folytatódhatott.