„Annyit írtam, hogy mi volt a közhangulat 1939-ben (és tudjuk, mi jött utána).”

 

A 9. hsz-edben nemcsak azt írtad, hogy 1939-ben milyen volt a közhangulat, hanem az alábbiakat is, idézet: „... nem meglepő, hogy a „Pest” elleni hangulatkeltés kis zsidózással van fűszerezve, az már inkább meglepő, hogy kis "németezéssel is...".

 

Erre válaszoltam, és nekem meg az a meglepő, hogy neked Kodály magyar nyelvvel kapcsolatos gondolatairól, a helyes magyar beszédről, a „Pest elleni hangulatkeltése” mellett egyből a „németezése” és „zsidózása” ugrik be. Persze szíved joga, hogy egy írásból mit tartasz fontosanak, de mint írtam, ezek az állításaid nem állják meg a helyüket.

 

Kodály ugyanis eléggé világosan leírja, (történelmi)érvekkel is elmagyarázza, hogy a pesti nyelv miért nem lehet hivatkozási alap, követendő példa. Hiszen – mint írja – száz éve még német város volt és nem tudott magyarul. A pesti nyelv a város többségi német lakosságának jól-rosszul megtanult magyar nyelve, idegen hangsúlyozással, szófordulatokkal, átvett tükörszavakkal, tele germanizmusokkal, stb.

 

Egyébként, ha figyelmesen elolvastad volna a bemásolt idézeteket, akkor talán neked is feltűnt volna, hogy Kodály nem valamelyik magyar tájszólást szerette volna hivatalos nyelvként elfogadtatni, hanem a teljes magyar hangsort, amibe beletartozik a zárt –e (ë) is. Ezért is írta azt, hogy akik a teljes magyar hangsort tájnyelvnek tekintik és a hiányosat, színtelenebbet irodalminak, azok súlyosan tévednek, vagy azt, hogy akik tagadják a zárt -e hang létezését, azok a valóságot tagadják, stb.

 

Végezetül pedig Kodály nem azon jelenségek ellen lépett fel, amiket itt felsoroltál (fejlődés, városiasodás, nyelvváltozás, stb.), hanem a már föntebb említettek- és nyelvre ható magyartalanságok ellen (pl. a magyar nyelvtől idegen hanghordozás, hangsúlyozás, idegen ritmus, stb.)