Rádió-nyelv

Általában a nyelv. Scherz bácsi (= egykori bemondó) „offiziers ungarisch”-a óta töretlen hagyomány, hogy a bemondók ne beszéljék az igazi magyar nyelvet, hanem a többé-kevésbé degenerált, idegen fonetikai elemekkel vegyes értelmiségi nyelvet. Ennek országos hatása. A naiv nép fiatalja azt hiszi, ez a művelt beszéd, és ahhoz méri az idősebbekét, korrigálja szüleit. Parasztosnak bélyegzik az igazi, jó fonetikát.

Nincs: Lőrincze és néha egy-egy színész, ha parasztot játszik. Úgy látszik, senki sem emlékszik, hogy a színészet fénykora ismerte és használta a zárt e-t. Akiket még hallottunk. Jászaitól Márkus Emíliáig, Újházitól ...-ig mind úgy beszélt. Bele kell nyugodnunk, hogy velük leáldozott a teljes magyar nyelv, és csak szűkített hangkészlete maradt, mint egy romos orgonának, amelynek egész sor sípját elvitte a bomba? Nyelvünk is vesztesen került ki a háborúból?

 

A rádióból hamisan szól a magyar nyelv, mint egy elhangolt zongora, s mételyezi az egész ország hallását. Régi szólásunkat (se íze, se bűze) úgy modosítanám: íze ugyan nincs, de bűze van. Rossz illatú (?) árad a rádió hangszóróiból is.

 

Kiejtés. Rádió

Ha bármely külföldi rádiót hallgatok, melynek nyelvét ismerem, megállapítom, hogy a bemondó az illető nyelv tökéletes, mintaszerű kiejtésével beszél. Fájdalommal kell megállapítanom, hogy a magyar rádiónak egyetlen bemondója sincs, aki a magyar kiejtés teljes gazdagságát, színpompáját képviselné. Ezt a hagyományt a végbement nagy változások sem tudták megtörni. A legelső bemondó Scherz bácsi „Offiziers ungarisch”-ának árnya borul a mai bemondók beszédére. Valami idegenszerű mindegyikében van, ha nem egyéb, az a színtelenség, ami a szofokrácia kiejtését minden korrektsége mellett jellemzi.

Nyelvészeink régi adósok a pesti nyelvjárás pontos leírásával. Közben a vidék a rádió hatása alatt mindinkább átveszi, úgyhogy maholnap már nem is lehet pestinek nevezni. Külön magyar tragédia, hogy a főváros nyelve nem lehet minta, mert kilúgozta magából mindazt, ami a magyar kiejtésben szép és jellemző.

 

Egy másodrendű idegen, élősdi-kultúra tenyészett itt. Írtak könyvet, színdarabot, festettek, faragtak, építettek olyan műveket, amik bármely más országban keletkezhettek volna, annyira nem volt kapcsolatuk az országgal és népével. Nyelvünk fordítás-nyelv: jobb, ha idegen nyelvre fordítják.

 

Folyt.köv.