redsymour: Igen, burgenlandi római katolikus anyakönyveket 1828 előtt csak fizetősen lehet kutatni (két település kivételével: Kaisersteinbruch és Mönchhof). Egy apró helyesbítés: a házassági anyakönyvben a menyasszony apjának neve Lanszag. Babramamaval egyetértve még egy kovácshoz is befolyásos keresztszülei voltak Artner gyermekeinek, tehát könnyen előfordulhat, hogy Frankenburgékkal rokoni kapcsolatban álltak. F. Adolf önéletrajzában leírja, hogyan kerültek Horpácsra a szüleivel.

kardio01 (25821. hsz.): Régen a Familysearchön vezették, hogy a polgári anyakönyvek indexelésénél mely települések melyik időszaka lett feldolgozva, ma már nem. A legutóbbi frissítéskor úgy tapasztaltam, hogy a nemrég befejezett budapesti projekt adatai kerültek fel. Két helyen lehet megnézni a frissítéseket. Az egyik a Familysearch blog, a másik ez: https://www.familysearch.org/search/collection/list?count=100 Egyik sem túl megbízható.

vörösvári (25816. hsz.): Számomra az sem világos mi, vagy mi lett volna az a központ. Ahol folyt a digitalizálás és az indexelés a programmal? Esetleg valami más? Az MNL OL YouTube csatornáján fent van egy videó az anyakönyvek digitalizálásáról és indexeléséről, angolul, „természetesen” magyar felirat nélkül, és az alapján a Pest vármegyei anyakönyveket digitalizálták a többi vármegyében pedig a már meglévő Familysearchös anyakönyvi képeket dolgozták volna fel. A Familysearch-ös fényképezésből kimaradó, nem Pest vármegyei anyakönyvekről (Pl. Szolnok halotti anyakönyv 1947-1950 között) nem tettek említést. Az MNL indexeléséből kimarad két dunántúli vármegye és talán Budapest. A fent említett képeket nagyjából úgy indexelték volna, mint az 1828-as összeírásnál, vagy a szovjet táborok magyar foglyainál, öt lehetőséget megadva a nevekre, amelyek közt vagy ott van a helyes név, vagy nincs. A külföldi, vagy kevésbé tapasztalt családfakutató számára félrevezető lehet, szerintem. Egyelőre nem tudom, hogy meddig jutottak a Pest vármegyei anyakönyvek digitalizálásával. (Már évek óta folyik a digitalizálás, egy évben 1 betűvel végeztek, de azóta vettek szkennert, ha jól tudom.). Ha félbemarad az egész, akkor a már elkészült anyagok vajon elérhetőek lesznek? Itt látszik (alul), hogyan folyik a digitalizálás: https://digitalizalas.eu/cikk/robotokkal-digitalizaljak-a-magyar-anyakonyveket/

ajm (25807. hsz.): „Helveticae confessionis” és talán „Serv. Cond.”

StephanusHan (25817. hsz.): Több oka is lehet, nekem például az egyik ősöm (XIX. század eleje) azért használta a Deák Humer vezetéknevet, mert az apja (Deák) még gyerekkorában elhunyt és az anyja nem sokkal később újraházasodott egy Humer nevű férfival. Viszont az ő gyermekei már ismét csak Deákok voltak.

Péter555555 (25813. hsz.): Árvaszéki és gyámügyi iratokból, és általában az esketési és halotti anyakönyvekben megjegyezték, ha örökbe lett fogadva. Az állami anyakönyvekben legalábbis biztos, az egyházi anyakönyvekben pedig láttam példákat. De ha jól értelmezem korábbi hozzászólásaidból, te egy talált gyerekre gondolsz. Itt egy karcagi példa a római katolikus anyakönyvben. Az újszülött meg lett keresztelve 1842. aug. 30-án és csak annyit írtak be az anyakönyvbe, hogy az anyja neve, vallása és állapota ismeretlen. https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:939J-FC3Q-2

A karcagi ref. anyakönyvből kiderült, hogy később meg lett az anyja, és megírták a kálváriáját is: https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:9392-MP9X-PM?i=169&cc=1858355

(Rémlik, hogy az abonyi róm. kat. keresztelési anyakönyvben is láttam egy talált gyereket, de most nincsen meg a bejegyzés, mintha ott a megtalálás helyét, és a megtaláló nevét jegyezték volna fel, örökbefogadókat biztosan nem.)

JPmiaou (25812. hsz.): Az összeírásban lévő házaspárok közül kijegyzeteltem azokat, akiknél a feleség Kádi/Kadi volt, majd összevetettem a polgári anyakönyvi indexxel. Ahol leszármazottakat találtam, ott mindig Katalin volt az anya neve.

JPmiaou (25820. hsz.): Tapasztalatom szerint német nyelvterületen sokszor a második keresztnév volt a „fő” utónév, pl. Johann Michael Kirchlehnernél egy idő után el is maradt az első keresztnév az anyakönyvekben. Fiánál, Franz Seraphnál felváltva használták mind a két keresztnevet, de zene-, és zenetudományi műveinél is Seraphként hivatkozott magára. (Többek között ez is zavart okozott az életrajzainál, a „Szeráf” nevet álnévként/művésznévként tartják számon.)