Szabadság, 1848 (Juhászné Béres Anikó)

Ritka vendég vagy minálunk,
hozzád szívből így kiáltunk,
szent vagy nekünk, maradj nálunk!

Évszázadok űztek téged,
nem engedtek visszatérned,
mígnem őket érte végzet.

Ki eléd ment, kifolyt vére
puskaporos csatatérre,
s életének ott lett vége.

Túlélőket hóhér várta,
s dohos börtön rút cellája
örökre magába zárta.

Kalitkában bús madarak
bánatukban elhallgattak,
rabságukba belehaltak.

Szabadság nélkül az élet
siralomháza a népnek,
lelket ölő gyilkos méreg.

Ki elveszi, jobb, ha tudja,
a sors egyszer megbosszulja,
történelem a tanúja.