1848 (Major Tamás)

Döntött a világ országunk sorsáról,
Elvette hazánkat, sok hős daliát,
Zászlónkat, szívünket, Petőfi dalát.
Aradon akasztott Haynau sakál.

A vér csorgott a Kárpát-medencében,
Azóta sem száradt fel, szántjuk, vetjük.
Ősünk és mi, hegyekkel kelepcében,
Szabadságunkat a mélybe temetjük.

Mintha szégyen-arc fertőzné e népet,
Azóta nincs bátorság rajtunk, miért?
Gyermekeink kevesebbet nemzének,
Mint az elhalt ős, ki új sírhelyet kér.

Hát legyen 48 öröksége már
A szabadság és a fogadalom.
Hogy e medence büszke népén, akár
Lángoló tettében, ott a szorgalom.

Ez volt és ez lesz a szerető hazám,
Ó, ma világa, cipzárt varrsz nagy számra.
Szólhatok néma tekintettel talán,
Ráordítva e beteges világra.