Amikor először ott jártam (1974), a Bilea házban mondogatták a helybéliek, hogy két nappal korábban 5 magyar halt meg a Negoi ház környékén. Aztán itthon kiderült: a Műegyetem filozófia tanszékének vezetője és családja, hatan indultak, egyikük jött csak haza. Nem ütötte agyon a dolog az élményeinket, be az emlék mélyen bennem maradt.

A Fogaras (és bármelyik, 2000 fölötti hegy) nagy élmény, de nem vicc. Az ilyen bohóságok, hogy félig ürült butykos, a meleg ruha, esőkabát hiánya, szanaszét szakadt csapat, egyedül kószálás a csúcsra tragikus véget is érhetnek. Irgumburgum!