Patreides Creative Commons License 2024.09.27 0 0 164774

Egy tizennyolc éves lányt nyilván nem azzal engednek el egy világbajnokságra a szülei, hogy

"A pajzsoddal térj vissza, vagy azon hozzanak!", és ő sem úgy köszön el, hogy "A pajzsommal vagy a pajzsomon".

Autóverseny, motorverseny, ökölvívás, kerékpár, hegymászás... sok sport van, aminek rendre vannak áldozatai.

Akkor ezeket be kellene tiltani, és csak "veszélytelen" sportokat kellene engedni?

Stanislav Lem regénye, a Visszatérés ilyesmiről is szól, egy csillaghajó legénysége százvalahány év után visszatér a Földre, és megpróbál beilleszkedni az itt talált, eléggé megváltozott világba.

Ahol a "betrizálás", egy oltás szerűség, amit kötelezően megkap minden csecsemő, kiölte az emberből a vállalkozókedvet, a veszély keresését, de még a veszély vállalását is... Nincsenek kicsit is veszélyes  sportok, semmi kockázatos tevékenység... Kérdés, hogy ezzel halálra ítélte-e végső soron az emberiséget hosszabb távon, mert megszűnt a fejlődés, senki nem vállal el semmit, szinte megszűnt az ismeretlen felderítése utáni vágy is.

Ki az, aki beilleszkedik, és már nem akar újra elrepülni, és ki az, aki továbbra is repülni vágyik?

És aki marad...?

"...és ahogy mohón faltam a havat – mindezek a képek azonosak voltak és mégsem ugyanazok, mint néha álmunkban, felidézték és elkerülték azt, amire nem mertem rátapintani, mert egész idő alatt igyekeztem önmagámban beleegyezni abba, amibe nem törődhettem bele. De ez az előtt volt, pontosan, mintha álmodtam volna. Most józanul és éberen a napot vártam a szürkeségtől szinte ezüstös levegőben, lassan bukkantak elő a hegyek, szakadékok, görgetegek nyers falai, amelyek a visszatérés valódiságának néma megerősítéseként merültek fel az éjszakából, és én első ízben egyedül, de már nem idegenként a Földön, megadtam magam a földi törvényeknek, s lázongás, keserűség nélkül tudtam gondolni azokra, akik elrepülnek a csillagok aranygyapjújáért. A hegycsúcsok hava arany és fehér lángokba borult, a hegy hatalmasan és időtlenül magasodott a lila árnyakkal telt völgy felett, én pedig tágra nyitva könnyes szememet, amelynek cseppjein megtört a fény, lassan felemelkedtem, és a görgetegen megindultam Délre, a házam felé."

Előzmény: Patreides (164773)