Zavartan pislogott Malacka Bagolyra. Egy szép summával kibélelet boríték feküdt az asztalán.

-Tedd csak el Malacka, a tiéd! –kukkakontott ki Bagoly az abakusza mögül.
-Nem lesz ebből baj? –kérdezte Malacka, akiről tudjuk, hogy igen kicsi és éppen ezért félős állatka volt.
-Ha gondolod, add vissza a kétharmadát, úgyis holnap kell kitöltenem a dézsmabevallásokat, és majd befizetem a mufurcoknak a te dézsmádat is. –vetette oda kissé ingerülten Bagoly.

Malacka –mint minden kicsi és félős állatka- igen fejlett szociális érzékenységgel bírt. Nem mintha nem jött volna jól a pénz, -volt annak helye ezernyi is- de attól tartott, hogy a mufurcok egy alaposabb ellenőrzéssel kideríthetik, hogy malac létére hogyan élhet viszonylagos jólétben. Tépelődött egy darabig, aztán eltette a borítékot. Lelkiismeretét megnyugtatandó megfogadta, hogy befizet egy jelentősebb összeget az Elárvult Malackák Alapítványába. De csak furdalta tovább a dolog, hát megkérdezte:

-Bagoly! Szerinted helyes amit csinálunk? Mindent elkövetünk azért, hogy a mufurcoknak minél kevesebb dézsmát kelljen fizetnünk. Ha mindenki így tenne, nem maradna pénz a pagonybeli öregekre, árvákra, utakra, csatornákra meg mindenfélére és akkor sokkal rosszabb lenne. –hadarta el Malacka egyszuszra.
-Hagyd ezt az idealista vakert Malacka! Hallottam már eleget, nekem sem tetszik túlzottan a dolog. Gondolod, hogy a mufurcokat egy percig is érdekli, hogy te hogyan élsz? Vagy, hogy élsz-e egyáltalán? Mert mi történik amikor új mufurcokat választunk? Egy-két ezer hájfejűt seggberúgnak, kicserélnek, de a többi a helyén marad, és nekik ez a legfontosabb. Aztán minden marad a régiben. Ha mindent befizetnénk nekik, amit követelnek, legfeljebb nekünk maradna kevesebb, mert hogy nem jutna több semmire, az is biztos. Idefigyelj te együgyű Malacka! Láttam, amikor meglested a dézsmabevallásomat. Ugye igaz? –Erre elpirult Malacka.- Láttad, hogy mennyi jövedelmet vallottam be ugye? Ennyi pénzt azért nem osztanak csak úgy minden helyen. És mennyi marad belőle a családomnak? Alig valamivel több, mint a létminimum. De lássuk a számokat! Kétmillió pénzből a dézsma után 1090ezer pénzem maradt. A feleségem, meg a mama összesen kapnak még a mufurcoktól összesen 700ezer pénzt. Az összesen 1800ezer pénz. Osszuk már el egy hónapra! Az 150ezer pénz ugye? Mennyi jut egy főre? Öten vagyunk, mindössze 30ezer pénz! Meg lehet ebből élni? –Fakadt ki Bagoly, és gyorsan rágyújtott, mert már nagyon ideges lett. Aztán folytatta:
-Ez a büdös bagó is! Csak ez kerül az asszonynak meg nekem havi 30ezer pénzbe. A rezsi is van vagy 50ezer, mert van közös költség, villany, gáz, fűtés, telefon, TV, miegyéb. Aztán ott van tankolás. Amennyit furikáznom kell, hát az is van vagy 40ezer, meg a súlyadó, meg a kötelező. Aztán a kölykök. Mind a kettő tanul nyelvet, a fiú sportol, a lány zeneórákra jár, az is vagy 30ezer. Ez már most több, mint 150ezer, és még nem ettünk egy falatot se, nem ittunk egy kortyot se, nem vettünk ruhát, nem vettünk könyvet, nem szórakoztunk. Ja, és a mama gyógyszerei is vagy 20ezer havonta, meg az orvos.- füstölgött Bagoly.
-Hát ide figyelj Malacka! Ha a mufurcok eleve olyan helyzetbe hoznak, hogy szükségképpen éhen kellene halnod, akkor a puszta létezésed a bizonyíték arra, hogy dézsmát csalsz! Érted már? A kérdés csak az, hogy be tudják-e bizonyítani? Hát ezért vagyunk mi, hogy ezt megnehezítsük. És hidd el, ezt tudják ők is, és nem veszik túl komolyan a dolgot. Csak akkor néznek utána valakinek, ha túl sokat, vagy túl hülyén csal. Vagy ha az illető nem tetszik valamelyik mufurc vezérnek. És ez a lényeg. Ha valamennyit fizetsz azért nekik, többnyire békén hagynak, vagy valamilyen elviselhető büntetést kiszabnak a látszat kedvéért. Mert ez a látszatok országa. A mufurcok úgy tesznek mintha ellátnák a rájuk bízott feladatokat, mi meg úgy teszünk, mintha örülnénk neki. –magyarázta Bagoly, és visszafordult az abakuszához.

Malacka kissé riadtan elgondolkozott, aztán megfelezte magában az árva malackáknak fizetendő adományt.

Itt a vége, fuss el véle!

10telettel:
A Dagotta