"A régésznek készülő Konnát Árpád [...]

 

Pár éve szablyavívást is elkezdett tanulni, bár ebben más is vezérelte. „Tetszett egy szaktársam, akinek meséltem a fegyverfajtáról, ő pedig leintett, hogy hiába beszélek róla, ha a gyakorlatban sosem próbáltam. Ez megsértette a férfiúi önérzetemet, és eldöntöttem, keresek egy harcművészeti iskolát.” A fiatalember Hidán Csaba kolozsvári történész, harcművészet-oktató edzéseire kezdett járni. 

 

Az egyetemi szerelem azóta elmúlt, a szablyavívás viszont most is szívügye, szeretné eloszlatni az azt övező tévhiteket. A nomád hadviselésről és általában a honfoglalás koráról ugyanis sok téveszme él, a szakma gyakran leminősíti. Szerinte fontos, hogy a történész, régész figyelembe vegye a forrásíró viszonyulását a témához – a honalapítókról szóló írásos emlékek zöme ugyanis velünk ellenséges népektől származik. Azt is elengedhetetlennek tartja, hogy a téma kutatója megpróbáljon minél inkább belehelyezkedni az adott kor gondolkodásába.

 

Egyesek ma is rabló népként tekintenek őseinkre, amivel nem ért egyet. „A hadjáratokkal, csatákkal együtt járó, mai értékrenddel ítélve erőszak, a civil lakossággal szembeni fegyveres visszaélés általános volt a korban. Másrészt minden esetben tudni lehet, a magyarok kinek a hívására, milyen szerződés alapján fogtak fegyvert. A népvándorlás kori harcokat én épp ezért nem kalandozásoknak nevezem, hanem szövetségi hadjáratoknak.”"

 

https://kepmas.hu/hu/egy-szekely-fiu-utja-kovasznatol-indiaig-asatas-gepidak-szablyavivas-korosi-csoma-sandor

 

Ui.:

Egy korabeli európai parasztnak teljesen mindegy volt, hogy a falujának felgyújtását finomkodva kalandozásnak nevezzük majd, vagy "szövetségi hadjáratok". Nem kellene eufemizmusokat kitalálni erre. A mongolok sem egy "testvéri látogatás" keretében jártak a KM-ben.