II. nekifutás

 

A ma használatos -- 4 db bambuszlécből álló -- sinai egy kimondottan ötletes vívóeszköz, amit még a XIX. század legelején találtak ki, de csak valamikor az 1810-es vagy 1820-as évek után terjedt el igazán. Hárításhoz jó, vágásnál kimondottan jól hajlik, viszont szúrásnál már nem annyira jó (erről majd később).

 

Hát igen... ezzel tényleg nincs mit tenni: egyáltalán nincs kard formája!

 

Az az igazság, hogy már évtizedek óta megvannak azok a műanyagok, melyekből sokkal jobb vívóeszközt lehetne készíteni a japán víváshoz. Egyébként pontosan látszik, hogy Japánban is folyamatosan ment a vívóeszköz fejlesztés: bokken -> fukuró sinai -> mostani sinai. Ez sem volt egy statikus hagyomány.

 

"A súlypontja is másabb, hogy is mondjam ... könnyű gyakorlóeszköz, de mégis kényelmetlenül ormótlan."

A maga ~540 g tömegével tényleg igen könnyű, főleg kétkezes eszköznek.

(A saját készítésű egykezes 560 g, a barantás szablyák: 780-830 g közöttiek.)

 

Ugyanakkor könnyen megszokható, nem mondanám ormótlannak.