Tavaly nyáron be akartam vinni egy mozgássérültet Firenzében a központba. Még gyalogosan megtaláltam a fenntartott parkolóhelyet - egy sarokra a céltól. Megkérdeztem hát a turista információs irodánál a rendőrt, hogy milyen útirányon át tudom elérni azt a kiszemelt parkolót a város megadott szélétől. Negyedóráig gondolkoztak rajta, amíg kisütötték ...

A centrum szinte teljesen forgalommentes. Vannak természetesen gyalogosutcák, de a többibe is csak az ott lakók hajthatnak be - és úgy vannak egyirányúsítva az utcák, hogy az ember hamar bekerül a pofozógépbe. A terület áthaladásra teljesen alkalmatlan, aki ismeri a helyzetet, tudja, hol hajtson be, az oda tud menni mindenhova - kacskaringókon keresztül -, és valahol a másik oldalon ki tud menni a központból. Egy széles körút határolja a védett területet, azon kívül szabad a vásár.

És Firenze nem az egyetlen olasz város, ahol ezt csinálják. Még ahol nincs is kitiltva szabállyal, táblával a forgalom, ott is olyan idétlenül egyirányúak az utcák, hogy átmenő forgalomra a városközpont teljesen használhatatlan. Aki mindenképpen be akar menni - mert szállít, mert nehezen mozog - az megteheti. De másoknak nem érdemes.

Vajon mi lenne a budapesti közlekedéssel, ha a Kossuth Lajos utca - Rákóczi út tengelyt mondjuk a Blaháig lezárnák, a többi utcát meg ilyen idétlennek tűnő (de azért jól átgondolt) módon egyirányúsítanák vagy forgatnák az irányát ? Teljes csőd ? Vagy beállna egy értelmesebb közlekedési stílus, hogy a külvárosban autózunk, de a belvárosba csak tömegközlekedéssel megyünk be ?

És mekkora építkezésre lenne szükség "odakint", a centrumtól távol, hogy az átmenő forgalmat felvegye ? Hogyan lehetne a külső, körkörös irányok kapacitását úgy megnövelni, hogy a centrum kiesése ne az egész, nagy területű város közlekedését ölje meg, csak éppen a városközpont tudjon fellélegezni ?