Oké, ti műszaki jellemzők/ típus alapján igényelnétek a megőrzéseket, én pedig területi elrendezési alapelven, azaz szegediként alapvetően az itteni járművekért rajongtam különösen, hiszen ezeket használtam és ezeken tapasztaltam elsősorban, így a TV-osokat is beleértve. Egyébként sem gondolnám, hogy akkora elvárás lett volna, hogy egy ekkora városban mint szeged, megőrizzenek legalább egy darabot a városképet és a mindennapokat hosszú-hosszú évtizedekig meghatározó típusból.

Egyébként ha már a típusoknál tartunk, viszonylag egész jó arányban megúszták a néhai Ikarus termékcsaládok altípusai is. Az általad felsorolt, tényleges magyarországi történelmi múlttal is rendelkező típusok közül van 293 (igaz hogy replika, de úgy tűnik nem tudták visszaszerezni az irániaktól az eredetit, meg amúgy is kit izgat annyira hogy replika-e, amikor eleve csak egy 1988-as típusról beszélünk, vagyis a viszonylag késői 280-asokból is könnyűszerrel tudják pótolni, ellentétben például a '70-es évekbeli ős-példányokkal, amik alapból alig maradtak fent hírmondónak, és javarészt már az eredeti alkatrészek sincsenek meg hozzájuk) , 284-ből kettő is megmaradt (ráadásul egy pécsi, egy debreceni, szóval mindkét néhai fenntartótól egy-egy), 263 és 283 is (ez utóbbi pl. Béke Tóniéknál volt).

A többi meg javarészt néhány darabos exportpéldányok, esetleg egy-két-pár darabos prototípus-példányok meg ilyesmi, de semmiképpen sem tömeggyártott cuccok voltak, amik hosszú évekig meghatározták az itteni városok és úgy amblock a magyarországi közúti közlekedés arculatát. Ergo felmerül a kérdés, hogy minek. Most minden kísérleti cuccból félre kellett volna tenni, meg kellett volna menteni legalább egyet, akkor is ha amúgy nem, vagy csak alig közlekedtek a magyarországi utakon? Főleg úgy hogy tudjuk, hogy az Ikarus fénykorában számtalan féle járművet tesztelt, az ottani tervezőmérnökök nagyon szerettek kísérletezni, valamint a gyár piaci diverzifikációs törekvései közepette új típusokat is kitalálni, ezért ez már eleve lehetetlen törekvés lenne a széles termékpalettát tekintve. Köztük számtalan lyukra futott, zsákutca projekttel amik nagyon nem váltak be. Olyanok is vannak, amik ugyan csak megépültek, de még csak soha el sem hagyták a gyár területét, azokból is kéne megőrzött? Hát én meg ennek nem érzem túl sok szükségét.

De még ezekből a kategóriákból is vannak olyanok, amik mégis megmenekültek, a listádon túl például ott van az Ik222 típus is. Szóval egyáltalán nem érzem úgy, hogy panaszra lenne okunk, számtalan típus fennmarad(t) az utókor számára is. Mondj olyan más lehetőleg híres magyar márkát vagy akármilyen speciális gyártmányt eszközt, amikből hasonlóan széles körben fennmaradt, főleg hogyha maga a vállalat már nem is nagyon létezik, de legalábbis eredeti formájában biztos nem. 

V43-ból sem valószínű, hogy mindegyik al-típus vagy mindegyik kor jellemzőjével bíró példányból fent fog maradni a jövőben nosztalgiacélokra (csak már tartanánk ott), és ez nem is baj, holott idestova már 60 éve mindennapos szereplői az államvasút hétköznapi működésének. Mondjuk eleve német licensz-termékről beszélünk, de mindegy is. Az echte-magyar rendkívül sikeres vasúti gépek közül mondhatnám akár a 301-es sorozat példáját, aminek viszont tudjuk mi lett a sorsa. Szóval vasúti járművek terén egész biztos, hogy nem lesz ilyen jó a helyzet, hogy szinte minden egyes egykori hazai típusból bemutathassanak a jövő generációinak működő kategóriájú példányokat, és nemzetközi viszonylatban mi még itt is jól állunk, mert van ahol meg viszonylag semmiből nem maradt semmi.

Tehát én amondó vagyok, hogy akkor már inkább egy n-edik ex-volános 280.06/280.17/280.47/280.52 típust őrizzenek meg, mert ezek viszont igenis hosszú-hosszú évekig járták a helyi utakat még egyedenként is, tehát számtalan kötődés van/volt hozzájuk. 

Amúgy fun-fact: a budapesti kirakatpéldányokon kívül nem sok város mondhatja el magáról, hogy hivatalosan - esetleg állami/önkormányzati köztulajdonban - megmenekült egy-egy néhai 280-asa, és ott is csak azért, mert a fővárosban viszonylag baromi sokáig forgalomban maradtak, így ott még volt miből meríteni a hirtelen extra lendületet kapott retro-megmentési láz közepette. Még ha csak viszonylag késői, sőt javarészt felújított példányokból is, miközben az old-school kategóriában 1-2 kivételtől eltekintve ott se sok minden maradt meg, ami meg is látszik a replikákból, meg az esetleges egy-egy eredeti vázhoz való alkatrész-igényekből fakadó nehézségeken...