Első felvonás.
Sikerül kivennem szabadságnak az augusztus 26-ával kezdődő hetet, de ezt 2 héttel korábban kell kérvényezni, meg is teszem 12-én. Jóváhagyják. Hurrá! Most akkor foglalkozhatunk más dolgokkal is. A 19-ével kezdődő "csonka" hétre nem lehet kaját rendelni (nem a mi cégünk miatt – a kajás cég nem szállít azon a héten). De a következőre igen. Összeválogatom, hogy mit szeretnék, és boldogan elküldöm a megrendelést. Később dohányzás közben valaki szóba hozza a cafeteriát. Bólogatok, hogy bizony, milyen jó, hogy van SZÉP kártyánk, én az ebédet mindig azzal... Óbzmg! Sikerült a melóhelyre rendelnem arra a hétre, amikor szabin leszek. Telefon, rendkívül türelmes ügyfélszolga biztosít arról, hogy nem, nem én vagyok a legnagyobb balf...ék a cég történetében. Elmogyorózza, mit kell tennem, hogy más címre szállítsanak. Megteszem, visszaigazolják.

Második felvonás.

Ritka xarul aludtam az éjjel, negyed 4-től háromnegyed 6-ig zombiként kóvályogtam a lakásban, aztán visszazuhantam az ágyba. 7 óra körül mintha csöngetnének. Nem a kaputelefon, nem is a mobiljaim valamelyike. Akkor biztos a csengő. Póló, papucs fel, kinézek a folyosóra – senki. Bakker, a kajarendelés!!! Hát, nincs ott a kaja az ajtó előtt (a szomszédé mindig ott van reggelente), akkor biztos mégsem a futár volt. És olyan fura hangja volt a csengőnek – nem úgy szólt, mint az enyém. Sőt, az is lehet, hogy csak álmodtam. De azért ba...a a csőrömet a dolog. 8-tól (amikor a céghez szokták hozni a kaját) folyamatosan a mobiljaimmal a mancsomban kószálok, nem merek filmet nézni vagy lemezt hallgatni, nehogy ne halljam meg a csengőt. De azért most már idegesít! Ideülök a géphez, hogy megnézzem a telefonszámukat, amin érdeklődhetek. Vagy egy órája nem jártam már a gépnél, így a bejelentkező képernyő jelenik meg: augusztus 25., vasárnap.