>> Amennyire én tudom, nem lehet tudni, magukat hogy hívták. Talán szlávnak, persze szlávul (végülis a szlovákok és a szlovének a mai napig ezt teszik). Vagy voltak törzs(nevek), amelyek nem maradtak fenn. <<
A PVL szerint (a nagybetűk használata nem korhű, hanem a mai keleti szláv helyesírást tükrözi): „Во мнозѣхъ же времѧнѣх . сѣли суть Словѣни по Дунаєви . гдѣ єсть нъıне Оугорьска землѧ . и Болгарьска . [и] Ж ѿ тѣхъ Словѣнъ разидошасѧ по землѣ . и прозвашасѧ именъı своими . гдѣ сѣдше на которомъ мѣстѣ . ꙗко пришедше сѣдоша . на рѣцѣ имѧнемъ Марава. и прозвашасѧ Морава”, azaz ’Sok idő múltán szlávok a Duna mentén telepedtek le, ahol most a magyar föld és a bulgár [föld] van. [És] ezeknek a szlávoknak az utódai szétszéledtek a földön, és [aszerint] kapták a nevüket, ahol, amelyik helyen megtelepedtek. Ahogyan megérkeztek [és] letelepedtek a Marava nevű folyónál, és [ezért] morava-nak hívják őket.’
Ebből világos, hogy még a PVL írója sem ismerte a morváknak más nevét, mint a szlávok közös önelnevezését (amelyet máig a szlovákok és a szlovének őriztek meg). A megkülönböztető nevük, a morava, valójában nem népnév, hanem egy gyűjtőnév, amely egyaránt megnevezi a területet és az ott élő népet. A népnévtől ez annyiban tér el, hogy nincs egyes száma. Ilyen a Rusz ~ rusz is: „в Афетовѣ же части сѣдѧть Русь . Чюдь . и вси Д ꙗзъıци …”, azaz ’Jáfet részében lakoznak a rusz [= az oroszok], a csugy [= a csúdok] és minden további nyelv [= nép]: …’. Oroszul máig nincs egyszerű megnevezés arra, hogy ’orosz ember (férfi, nő)’. Az utóbbira használt русский ~ русская valójában melléknév, és annyit tesz, hogy ’ruszbeli, Ruszhoz tartozó’. Vagyis a morava nem önelnevezés volt, hanem a szomszédos hatalmi területek által használt külső elnevezés.
A (korabeli) nyugati források ezzel egyezően olyan elnevezéseket használnak, mint sclavi maharenses, sclavi margenses, azaz ’moravabeli szlávok’.
Ahogy a kisebb-nagyobb régiók nevéből a mai magyarban is lesznek alkalmi mikroetnonimák, mint pl. „nem zalai vagyok, hanem somogyi”, amelyek nem belső népnevek, úgy a fenti kifejezések is leegyszerűsödtek az ószláv moravľane, illetve ómorva moravьci alakokká (ezek jelentése ’moravabeliek’). Ha fennmarad a Morva Birodalom, akkor az utóbbiból akár valódi népnév is válhatott volna.
A Morava tehát alapvetően földrajzi név, amely jelöli egyrészt a Morava folyót, másrészt erről a Morava folyó menti (ilyen központú) vidéket. A folyónév etimológiájához a nyugati maharenses és margenses alakjai vezethetnek közelebb, mivel ezeket egy *Marahwa alakból lehet a legegyszerűbben magyarázni, és ez utóbbi a mai német March forma eredetét is megvilágítja. A *Marahwa esetén adódik az, hogy az a germánok előtti Marus folyónévnek és azt értelmező germán ahwa ’folyó’ köznévnek az összevonódása.
A magyar marót az ómorva moravьci átvétele hangtani adaptációval. Ha azt mondjuk ómorva, akkor azt is mondhatnánk, hogy ócseh vagy ószlovák (avagy ócsehszlovák), mivel ezek közt az idiómák között akkoriban még nem volt különbség, viszont közös nevük máig nincs. A szláv -av(ь) hangkapcsolat a magyarban rendszerszerűen az au̯ kettőshangzón keresztül ó-vá vált, az első szótagi magánhangzó o > a nyitódása az átvétel utáni korai magyar jelenség, vö. Halotti Beszéd-beli chomuv > mai hamu. A szó végi -c(i) > -t változás a nagyon korai átvétel jele: ekkor még nem lévén a magyarban c fonéma, az szó végén (és közben) t-vel, a szó elején cs-vel helyettesítették. Ismert analógia a szláv němьci > magyar német alakulás.
A magyarban elsősorban azért cserélődött le a marót alak a mai morva formára, mert ez a két elnevezés nem ugyanazt az etnoszt jelöli. A morva állam megszűntével eltűnt az a megnevező erő, amely megkülönböztette annak lakosait a többi szlávtól. Ezért közülük azokat, akik magyar uralom alá kerültek, a továbbiakban csak tótnak nevezhették, az országhatáron kívülieket pedig az adott ország lakosaként. A frankutód német-római császárság és a Přesmysl-ház Csehországa közti huzavona következtében a mai Morvaország területén önálló politikai egység, a Morva Őrgrófság alakult ki, és ez a Cseh Koronán belül is önálló maradt máig. (Ez a viszony némileg hasonlít Magyarország és Erdély később kialakult megoszlására.) A Morvaország elnevezés új formájában azzal párhuzamosa jelenik meg a magyar nyelvben, hogy Mátyás el kezd érdeklődni a Cseh Korona ügyei iránt. Ekkorra már a magyar köztudat elfeledte a honfoglaláskori marótokat, így újra átvette az elnevezést, de már a modernebb hangfejlődésnek megfelelően. Ez nagyon sokáig csak a Morvaország földrajzi névben, valamint a képzett morvai melléknévben szerepelt. A morva szót mint népnevet az etimológiai irodalom csak a XIX. sz.-ból adatolja. (A távolabbi, nem annyira vagy nem folyamatosan lényeges népnevek lecserélődése egyébként sem lenne példa nélküli: ilyen sorozat pl. az arnót, orbonász, albán.)
