Talia Creative Commons License 2000.06.06 0 0 235
Kicsit megkésve de megpróbálok felkapaszkodni a vonatra. Újabb lánymadár köszönti a régi kedves ismerősöket és ismeretleneket.

De jó, hogy végre nem offtopic az amit írni akarok, köszi Lappantyú :-)))

Így a koncertek után - kritika helyett...

A turné 24 előadásából ötöt láttam, az elsőt még egész az elején. Úgy volt, hogy rögtön a nyitókoncertre megyek, de ember tervez... :-(
Két nappal később Szegeden. Az utolsó pillanatban derült ki, hogy tudok menni. Néhány percem volt összecsomagolni, a vonatra épphogy felugrottam. Mikor 7 óra előtt porosan és kimerülten lerogytam az Ifjúsági Ház nézőterén, kezdtem el gondolkodni, mit keresek én itt és normális vagyok-e egyáltalán. Negyed óra múlva tudtam hogy 1.) mit keresek, mert megtaláltam 2.) igenis normális vagyok mert abszolút megérte eljönni, sőt, jövök máskor is.

Szeged után meg voltam őrülve, hogy csak még egyszer, de vidéken lássak egy koncertet. Végül sikerült, bár jóval később. Az élmény a szegedihez hasonlatos (csak talán még nagyobb), a leutazás zűrzavara úgyszintén... :-)

Aztán az a három csodálatos este Pesten. Szinte hiányzott a koncerteket megelőző mizéria :-)

Tatabányára már nem mentem le, de a szívem szakadt meg érte. Ezek után egész kedd este itthon ültem és bőgtem. Gyerekkorom Karácsonyai jutnak eszembe, amikor az ünnepek elteltével bánatos képpel néztem a világba: ilyen csoda után lehet tovább élni, csak nem érdemes... Sok zenei élmény volt már rám nagy hatással és okozott amolyan lelki másnaposságot - a korábbi hozzászólásokat olvasva úgy tűnik, ezt többen ismeritek - de ennyire, mint a mostani koncert(sorozat), még egy se. Jut eszembe erről a Szerelemnek múlnia kell c. dal: az értékek súlyát azon lehet igazán lemérni, mit is érzünk, amikor elmúlnak. Hát így van ez. Minél magasabbra hág az ember a "mennyországba vezető lépcsőn", annál nagyobb a zuhanás vissza a hétköznapok földszintjére. Húú, nem akartam ilyen... Mindenesetre, ekkorát rég nem estem.

Ennek ma egy hete. Most kezdek olyan állapotba jutni, hogy már önkínzás nélkül tudok róla beszélni.

Még valami. Szegeden nagyon sokan voltak a koncerten, de azért lehettek volna még egy kicsit többen. Szóval csodálkoztam... Aznap este barátaink - egész közel laknak az Ifjúsági Házhoz - néztek rám elkerekedett szemekkel: itt volt a Zorán Szegeden??? Nem tudtak róla, az újságokban nem szerepelt, ki se volt plakátozva (vagy legalábbis nem eléggé). A jövőre nézve, ha valakinek szegedi újságíró ismerőse van... hm... én mindenesetre ígérem, szólni fogok a barátainknak. Mit szólok - elhívom őket magammal :-)))

Lehet, hogy nem egész idevaló amit írtam, de mivel abszolút elfogultságból fakad :-), remélem, megbocsátjátok. Ja, holnap előkotrom a naplóféleségemet - minden koncert után jegyzeteltem ám szorgalmasan, amolyan beidegződés - megosztom veletek ami még eszembe jut és talán nem hangzott el. Feltéve, hogy érdekel még valakit.

Tali