Igyekeztem kis népsűrűségű területekre viszonylag általános megoldást írni. Ez alkalmazható Budapest egyes városrészeiben és elővárosaiban is (pl. Rákoskerten, Pösingermajorban, Budaörs hegyvidéki részein stb.) meg egészen vidéki térségekben is.

Amit írsz, azzal probléma, hogy társadalomról döntést csak statisztikai adatok alapján lehet, tehát nehéz ilyen meg amolyan vidéket látni. Ezzel egyébként szerintem alá is támasztottuk, miért gond, ha állami szintről határozzák meg kistérségek jövőjét.

A részletkérdések terén, amikre tényleg nincs általános recept, szerintem állatorvosi lóként érdemes Nógrád megyét megvizsgálni:

• A nyugati felének egy részéből be lehet járni Vácra, más részéből (a "jó palócok földjéről") pedig Balassagyarmatra. A gazdasághoz hozzátesz, hogy a Cserhát a fővonulat és a Naszály kivételével dombvidék, így van szántóföldi művelés. Ahogy írtad, gépesített a mezőgazdaság, de itt még mindig kisbirtokok vannak, ami több munkát ad, mint pl. az erdő- és a vadgazdálkodás (a krumpliföldet továbbra is kézzel kapálják). A hátsókertekben meg van állattartás. Itt egy viszonylagos jómód látható, takarosak a falvak. Kocsma nincs mindenhol, de jó hangulat látható, és jó a kulturális élet (ebben nem csak a pesti hipsztereknek van szerepük, csomó minden helyi kezdeményezés).
  A tömegközlekedési rendszer pazarlóan működik. Van két vasúti mellékvonal (a romhányi bezárt), amik haldoklanak. A 78-as aránylag gyors kapcsolatot biztosít a Cserhát fővonulatától északra található falvaknak Balassagyarmatra, de az nem érinti az ipari parkokat. A párhuzamos busz ~2 óránként betér Csesztvére (kb. 10 km kitérővel) jellemzően két utasért. Csesztve egyébként nem zsákfalu, Balassagyarmatra Nyirjesen át tüköraszfaltos közút vezet, csak azon nem jár busz. Itt lehetne fejleszteni a mikromobilitást és az autómegosztást. A buszok egyébként olyan siralmas minőségű útburkolatokon járnak (dombvidéken!), hogy minden alkalommal kalapot emelek a vezetők előtt, hogy nem borultunk fel.
• Salgótarjánban és onnan keletre egy álom véget ér. Egy szűk, nagyon jó szakértelemmel rendelkező réteget el tud tartani az erdőgazdaság, de a népesség nagy részének ez nem lehetőség. Komolyan vehető munkaadók Heves megyében találhatók (Egerben, Gyöngyösön, Hatvanban), de ez a buszhálózati anomália miatt oda nem lehet bejutni értelmesen: https://www.facebook.com/groups/251159375087696/posts/2545193362350941/, ami mellett a bátonyterenyei vasút már megszűnt (így a térség egyetlen vasútvonala a 81-es, ami 20 éve még nemzetközi fővonal volt, most meg sorvasztják el + a 21-es főút felújítása forgalomtechnikai okok miatt lassította a buszt).
  Egyébként költöznek ma is ide emberek, de ők nem a pesti hipszterek, hanem nagyon szegény emberek, akik itt tudnak venni "ház"-at (romot). Egy családtörténetet Zabarból ismerek: Pesten hajléktalanokká váltak, elvették a gyerekeket, a feleség agyvérzést kapott, és itt volt lehetőség nyugodt körülmények közötti ápolásra. A férjnek hajnali 3-kor kell kelnie, hogy bejuthasson Egerbe dolgozni, mivel az egri buszok nagy része Istenmezejétől nem megy tovább (gyönyörű kirándulóhely, csak nem indokolt az Ózd és Salgótarján [Domaháza és Cered -> Szlovákia] közötti elágazás előtt megfordítani a buszt egy lakatlan területen). Ha valaki megkérdezi, hogy hogyan lehet nyomorba taszítani egy térséget, akkor arra ez egy receptlehetőség.

ex41fan