Az utolsó képsorozat eszembe juttatott egy hatvan éves sztorit.

Apám az ötvenes-hatvanas években plusz pénzszerzési célzattal gyártott mindenféle giccset, mert vették, mint a cukrot. Piacon árulták aztán.

Gyerekkoromban a padlásunk igazi kincsesbánya volt, mindig fellopóztam oda, és ott találtam egyszer egy dobozban hasonló szerszámokat, mint ez a tied.

Kérdeztem aput, mi az - nos izzólámpa foglalat gyártásához való szerszámok voltak.Aztán elővett még párat, amivel meg trafó csévetestet gyártott.

Annyira nem lehetett kapni semmit, és annyira kellett spórolni, hogy még a zseblámpa izzó edison foglalatát is maga gyártotta a fater ahhoz a cucchoz, ami egy világító szobadísz volt.

Egy barátjától összeszedte valami sportstadion kiégett reflektorait - ezek búráiból lett az üveggömb. Bakelitből kivágta - ilyen szerszámmal - az összepattintós csévetest darabjait. A trafólemezt kilóra vette a méh telepen, és kellett még hozzá művirág, amit egy fröccsöntőtől vásárolt. Ahol fémcsiszolóként dolgozott, ott meg a fémnyomók kinyomták az egész cuccot tartó alu serleget - ez lett a talp, ami a trafót rejtette.

Szóval egy alu serlegbe felülről beleragasztotta egy levágott izzólámpa gömbbúráját, amibe beletette a műanyag rózsákat, amiknek minden virágjában volt egy zseblámpaizzó, hogy világítson.

Amit én találtam szerszámot, azzal réz trombitalemezből a lámpafoglalat csúcsérintkezőjét vágta ki.

Gyerekként nagyon tetszett, ahogy egy kalapácsütéssel - nekünk nem volt présünk - kicsaptam a csepp formájú alkatrészt.