Szóval, nem emlékszem az összes kérdésedre pontosan, főleg nem sorrendben, de azt hiszem a lényeg az, hogy meggyugtatásra vágysz: ki lehet ezt bírni. A terhességet, szülést, gyermekágyat. Nos, biztosíthatlak róla, ki lehet. Sőt, talán túl nagy mázli sem kell hozzá, hogy alapvetően jó élményként maradjon meg. Én a második terhességem végén járok. Az első gyerekkel az elején volt némi hányingerem, de kibírható. A másodikkal párszor hánytam is, és tényleg a 14, hétig folyton émelyegtem, ami kellemetlen, mert az ember a végére olyan savanyú képpel jár.kel a világban, mint egy igazi gyomorbajos. Viszont: fogytam 3 kilót (nem ártott) és a mai napig, talán emiatt, nem szedtem fel a kívánatos 11-12 kg-nál többet.
A szülés nálunk papás volt, az orvosom bejött időben, a szülésznő aranyos volt, szóval a kellemetlenségek nem a környezetből fakadtak.
A beöntéstől én is féltem, de abszolúte semmi kellemetlen nem volt benne, tényleg. Az apukák egyébként ilyenkor még nincsenek ott, a leborotváláskor sem, ami szintén semmi kellemetlen.
Nos, mi tagadás, a szülés fáj. De, szemben bármilyen más fájdalommal, erről tudod, hogy nem azt jelenti, hogy valami baj van veled (beteg vagy, megsérültél, meg fogsz halni, stb), hanem azt, hogy végre, végre célegyenesben vagy. Ez azért egészen más.
Gátmetszés, amennyire tudom, az első szülésnél majdnem mindig csinálnak, mert azt semmiképp se akarják, hogy megrepedj. Te se akard, állítólag az tényleg rossz. A gátmetszést én egyáltalán nem éreztem, semmit, tényleg. Akkor már mással voltam elfoglalva. Miután megszületett a gyerek, azután pedig már semmire nem emlékszem, csak őrá. Nálam volt, amíg összevartak, nem tűnt fel, hogy bármit csinálnának velem. Különben is, addigra végetértek a görcsök, és ahhoz képest, még, ha éreztem volna is valamit, nem lehetett volna hozzá mérni. Szoktak még a varratszedéstől félni, azt se éreztem meg. Lehet, hogy én szerencsés vagyok, lehet, hogy ügyeskezű az orvosom, de nekem ezzel a gátmetszés dologgal semmi bajom nem volt és azóta sincs utóhatása.
Szoptatni néha fárasztó, macerás, (bár nem hinném, hogy a tápszerezés kevésbé az), de isteni érzés. Mindkettőtöknek. 1 éves korig ajánlott egyébként. Aki szoptat, annak egyébként a hasa is hamarabb visszamegy. Meg aki tornázik, fogyókúrázik, hasszorítót használ. Én nem tettem, nem is eltt az igazi, talán nem is éreztem igazán fontosnak. ha neked az lesz, megoldod. Ez biztos, hihetetlen csinibaba anyukák is vannak itt nálunk a játszótéren.
Azt hiszem nagyjából ezeket kérdezted.
Lényeg a lényeg: Életem legnagyobb, legszebb, legheroikusabb élménye volt az első gyermekekm születése. A mai napig, he Tv-ben szülést látok, olvasok róla, potyogni kezdenek a könnyeim a meghatottságtól és a boldogságtól annál a résznél, hogy "és akkor megláttam fiamat/lányomat". És ezzel nagyon sokan vagyunk így.

Üdv,
Pöttyös