A 80-as évektől van csak újra tenisz olimpián, McEnroe vagy Borg idejében nem volt tenisz az olimpián. Amikor Sampras volt az aktuális Gót, senki sem hozta fel vele szemben az olimpiai arany hiányát vagy az egyéni arany és abból kitalált Golden akármit. Mert a teniszezők nem tudnak olimpiára készülni, a legtöbb sporttal ellentétben itt ugyanis szinten minden héten verseny van, folyamatosan pontokat védenek és évi 4 Grand Slam van, ami nagyobb, mint egy olimpia. Federer is azt mondta 2012-ben, hogy neki Wimbledont fontosabb nyerni, mint egyéni aranyat és így is lett. A teniszezők az olimpián nem önmagukért játszanak, azért felesleges ezt hozzátenni a eredménysorhoz. Itt hárman állnak a dobogón, ráadásul az egyik elődöntős vesztes is úgy viselkedik, mint egy tornagyőztes.

2004-ben még senki sem várta el Federertől, hogy mindenáron olimpiázzon, sőt, nem is volt neki nagy élmény, mert beköltözött az olimpiai faluba, ahol állandóan piszkálták, ezért 2008-ban és 2012-ben nem lakott a faluban, amiért meg a haterek egy része cseszegette, hogy "milyen elitista gyökér ez, hogy nem akar a többi sportolóval együtt lenni, nem számít neki az olimpia vagy az országa csak a saját rekordjai", ezzel szemben épp az ellenkezője volt az igaz: szinte minden nap a faluban sétálgatott, csak este ment haza egy nyugodtabb környezetbe, pont azért hogy jobb legyen a felkészülése és érmet nyerjen az országának ami 2004-ben nem jött össze, amikor pedig megtörtént a dolog, nem mondta, hogy márpedig ő csalódott a Blake elleni vereség miatt, mert eszébe sem jutott az egyéni karrierje. Ha ez a mentalitás, akkor mégis hogy lehetne az egyéni karrierbe belevenni ezt? El tudod mondjuk képzelni, hogy Nadal esélyes a Garros megnyerésére és közben elindul párosban is? Hát hülye lenne, nyilván nem veszélyeztetné azt, hogy egyéni GS-et nyerjen. Ezzel szemben az olimpián veszélyezteti, Federer 2008-ban, Nadal 2016-ban, Djokovic 2021-ben, mint veszélyeztették az egyéni esélyeiket, mert az érem az érem mindenhogy.

Sampras idejében nem is volt elvárás egy tenisznagysággal szemben, hogy induljon az olimpián és nyerjen a Golden izé miatt. Az mostanában lett így, mondom, erről beszélt Federer a Trevor Noah interjúban, hogy a tenisz egy statisztikák és rekordok körül pörgő, túl professzionális szenzáció és rekord-gyártó üzem lesz, hogy már nem is lehet egy győzelmet önmagában értékelni, hanem mindenki csak azt posztolja ki, hogy milyen listába hogyan illik bele a győzelem és milyen rekordokat kell teljesíteni. Djokovic karrierjéről mindenki csak úgy beszél, mint egy bevásárlólistáról, ahol egyesével ki kell húzni a teljesítendő dolgokat. A játékosoknak meg egyre kevésbé van élete a teniszen kívül, Federer még ette a pizzákat, jégkrémet, a 2008-as US Open döntő után hajnalig ivott, ami után 6 napig volt rosszul. És persze, hamarabb purcant ki, mint Djokovic, de vajon tényleg ez lenne a cél, a követendő példa minden esetben?
Mert én ezt nem fogtam fel soha, hogy egyes Nadal meg Djokovic rajongók miért is írták Federerre, hogy micsoda PR-gép és a másik kettő milyen autentikus. Komolyan? Mert én meg pont azt láttam, hogy Federer csak simán egy laza, hétköznapi fickó, aki tehetséges, dolgozott és közben nagyon meggazdagodott, sosem volt vele előadva a szegény legény, hanem igen, ő ez, Rolexet meg pezsgőt reklámoz, közben meg lazán viccelődik bárkiben. Ezzel szemben Nadal vagy Djokovic esetében előjött ez az ájtatos elérzékenyülés, hogy könnyes szemmel mondjuk el, hogy "micsoda küzdés, micsoda harci szellem, példaképek a kitartásukkal, micsoda sportemberek" és erre is szépen fel lehetett építeni a marketinget, a látványos küzdésre. Még a 2010-es US Open alatt írta valaki Nadalról, hogy a játéka csodás, de hiányzik neki a "régi Nadal küzdőszelleme", mert túl könnyen nyerte a pontokat szervával.