az előző modellből is jól látható, hogy a 'tér' és a 'fizikai tulajdonságok' nem feltétlenül vannak kötött összefüggésben. a mai elméletek mindig a szivacs egy tetszőleges, de állandó pontját tekintik zéró koordináta pontnak.

a tér elmélet egyszerűen nem vesz tudomást róla, nincs szüksége rá. addig ez nem is jelent problémát, amíg a szivacsot folytonosnak tekintjük. azonban ha szakadás van a szivacson, vagyis a szivacshoz nem tartozó űr is létezik, akkor ezt az elmélet nem tudja kezelni. ezt az űrt a függvényleírás figyelmen kívül hagyja, és a térben valós távolságban lévő pontokat is zéró távolságú szomszédos pontokként kezeli.

a téridő elmélet pedig nem létezhetőnek tartja a kockát, vagyis abban csak a szivacs létezik. ennél a probléma ott kezdődik, hogy az elmélet nemcsak az űrt nem tudja kezelni, hanem már a szivacs belső relatív mozgását sem. pl. ha a szivacs két pontját egyenletesen közelítjük, akkor ez a téridőben statikus állapotként létezik, és csak az időfaktora változik egyes pontoknak. de mi történik, ha a két szivacspont ténylegesen ütközik? a téridő elméletben ez kezelhetetlen.

a fentiek alapján, szerintem sokkal hatékonyabb és a valóságot minden létező esetben leíró modell a 'tér' mint üres kocka és az 'éter' mint a dinamikusan változó szivacs modellje. és ez független attól, hogy ma milyen megnevezések vannak az egyes entitásokra és lingvisztikailag ki mit minek értelmez.