Az ókori Egyiptomban a víz felhasználása már bevett gyakorlat volt az öntözésben és a szállításban (lásd Nílus Khufu-ág projekt vitathatatlan bizonyítékai), így logikus lépés lehetett ezt a technológiát alkalmazni az építkezés során is! A másik a könnyebb mozgatás, az emberek rendkívüli fizikai megterhelésének kiváltása és a munka hatékonyságának maximalizálása prioritás lehetett akkoriban, amikor közismerten nem rabszolgák dolgoztak a piarmisokon. A víz felhasználása révén kevesebb fából és más nyersanyagból készült emelő és támasztószerkezetre volt szükség. A Nílus áradásai és a meglévő csatornarendszerek lehetőséget biztosítottak a víz felhasználására.