Továbbra is legalább 300 ezer inaktívnak tekintett munkavállaló van az országban, akiknek 50-60 százaléka sosem lesz alkalmassá tehető arra, hogy megjelenjen az elsődleges munkaerőpiacon. Ezeknek az inaktívaknak a száma pedig a következő évek során nőni fog.

 

 

Lsd. még a régi HVG-cikk "roma népesedési prognózis".

 

 

 

fájó látni azt, hogy elsősorban a cigány és hátrányos helyzetű családokban nagyon sok helyen még mindig nem kellően egyértelmű, mennyire meg kellene becsülni ezt a helyzetet, illetve eleve azt a lehetőséget, hogy 18 évesen azonnal elhelyezkedhet valaki, és a 25 éves korig járó adómentességgel valós társadalmi felzárkózásnak lehet a részese. Ehhez pedig semmi más nem kell, csak annyi, hogy az általános iskola után szakképzettséget szerezzenek és munkába álljanak. Ehhez a kormány mindent megad, a többi csak rajtuk áll. Tökéletes látlelete mindez annak a viszonyrendszernek, amelyben az állam folyamatosan lehetőségeket kínál, de nem sikerül azokat úgy kihasználtatni, ahogyan az az össztársadalom érdekét is szolgálhatná.

 

Ki kell végre mondani, hogy a kormányzat által kínált eséllyel nem élni lehet, hanem élni kell!

 

Mióta mondjuk már ezt itt is!

 

Itt pedig nagyon-nagyon szőrmentén, óvatosan körülírva egynémely "probléma". Különösen tetszik a "közfeladat-ellátókkal való viszonyrendszer" :)

 

• a kormányzat megérti, hogy a társadalmi süllyedés időszaka nyitottabb, engedékenyebb hangvételű szociálpolitikai habitust követel meg magától az államtól annak minden szintjén
• ugyanakkor pont a társadalmi süllyedés lassítása és megállítása érdekében kéri az állam a rendpártibb (értsd: konzervatív) hozzáállást mindenkitől annak érdekében, hogy a társadalmi felzárkózást segíteni képes eszközöket megfelelően használják azok, akiknek segítségre van szükségük (ezek elsősorban az oktatás, a munkaerőpiac és az adórendszer)
• határozott és kemény fellépés szükséges minden olyan tényezővel szemben, amelyek a szabadságjogok rossz értelmezéséből eredően erodálták (sőt, rombolták!) a felzárkózást segítő erőforrások rendszerét az elmúlt évek során (oktatás, munkaerőpiac, adórendszer, egészségügyi ellátás, közfeladat-ellátókkal való viszonyrendszer, családi kapcsolatok)
• az „eséllyel nem élni lehet, hanem élni kell” – mottója, amely gyakorlatilag elvárja a felzárkózásban érintett személytől és közösségtől, hogy saját maga is aktív részese legyen a felzárkózásnak, és hogy a felkínált segítséget elfogadja és azt megfelelően használja.

 

Ezt egyelőre csak találgatom, hogy mit érthet alatta...  Valami kirekesztésféleség?

 

Szigorúbb drogtörvény, a közösségi távoltartás intézményének bevezetése