A gondom ott, van, hogy nincs válasz a "miért"-re.

 

Megjegyzés:

A kőművesnek használni kell tudni a kőműveskalapácsot. Nem pedig azon filozofálni, hogy az első másodpercben ha forróbb és sűrűbb volt az univerzum, mint most egy csillag, akkor miért hidrogén keletkezett főként, és miért nem vasból van minden is. :o)

 

Úgy hírlik, hogy a tudomány nem szereti a "miért" jellegű kérdéseket. De ezt a vizsgáztatók mindig elfelejtik.

Kicsit precízebben: vannak axiómák, amelyeket igaznak fogadunk el, és az ezekből levonható következtetéseket ellenőrizzük kísérletileg. Az axiómát nem érdemes kétségbe vonni - ott nincs helye "miért" kérdéseknek. Egészen addig, amíg a kísérlet megerősíti a következtetéseket.

 

Amit megpróbálsz megérteni, matematikailag nem értelmezhető.

Ez lételméleti kérdés.

 

Ugyanazt a jelenséget különböző módon is le lehet írni matematikailag.

Két elmélet ugyanazt az eredményt adja, de egymással nincsenek beszélő viszonyban.

Vagyis az egyik egyenlet semmiféle módon nem vihető át a másikba ún. ekvivalens algebrai átalakításokkal.

Ez az emergencia.

 

Pontosabban az emergenciának két esete van. Az egyik eset, hogy nagyjából ugyanazt írjuk le ugyanazon a nyelven, de pldául a sokaságot statisztikailag kezeljük. A másik eset pedig a totálisan különböző leírás.

 

 

Visszatérve a sűrűségmátrixra. Miért?

Mindössze csak azért, mert valaki talál egy olyan matematikai formalizmust, amit a jelenségre rá lehet húzni.

De ennek nincs visszahatása! Ha teszem fel valaki átfogalmazza az algebrát, mint ahogy Bolyai a geometriával tette, annak nem lesz hatása az elektron viselkedésére. A matematika csak leírja a jelenségeket, nem kormányozza. Ugyanúgy, mintha összegyűröd a térképet, attól még nem lesz földrengés.

 

(A többire majd később reagálok.)