Teljesen jó a példa.

 

Biztos vagyok benne, hogy semelyik részecskének sincs olyan határa, mint ahogy a biliárdgolyót látjuk. Az egyértelmű, hogy minél kisebb egy részecske (energiacsomag) energiája, annál inkább érezhető a kezdet és a maximum közti különbség (laposabb az átmenet). Még az egybetartozásának okát  is képes vagyok megérteni nagyjából (vagyis remélem).

 

De két gondom így is van.

 

Az egyik, hogy vajon miért elektronnyi minden elektron (a proton lényegtelen, mert az tudottan qvarkokból áll). Az én naív feltételezésem szerint egészen egyszerűen minden ennél kicsit nagyobb, vagy kisebb energiacsomag nem stabil, ezért az elmúlt cirka 14 milliárd év alatt már elbomlott (ahogy az antianyag is, de annál legalább a CERN-ben is kimutatták, hogy valamiért nem annyira stabil, mint a normál anyag), tehát van valami belső szerkezete ami egy adott szuper alsó elemszámnál stabil, minden más darabszámnál bomlik, tehát nem találkozunk vele. Azaz kell lennie valami általános szabálynak a természetben ami miatt az elemi részecskék energiája csak adott értékeknél stabil.

 

A másik, hogy ez a fránya távolhatással it biztonsági szakemberként találkoztam. Az Úniónak van egy QCI programja és Ausztriában (a kenguruk földjén :D) bemutatták nekem a piaci forgalomban is kapható kvantum adattovábbítási eszközt (valami clavas, vagy claves). És tényleg működött. A BME is megcsinálta, igaz "csak" 20 km távolságban, de kimutatható volt valami.

 

De a makacs miértemre csak az volt a válasz, hogy a természetnek nem kötelessége érthetően működni. És ez zavar. Akkor is, ha látom, hogy a matematikája teljesen lefedi a jelenséget

 

Utálok úgy használni valamit, hogy nem értem miért. Persze ettől még használom.