Furcsa, hogy Dickinson koncertjéről nem írt senki... nekem még volt mentségem, mert nem mentem el, mivel tudtam, hogy Masters Of Rock-on úgyis fel fog lépni. Ott már nem küszködött semmiféle nyavalyával, így semmi nem állt az élvezhetőség útjába - a hangzás sem.

A jó öreg Bruce pedig akármit is énekel, önmaga marad... sokat hülyéskedett, főleg amikor meglátta, hogy a szippantós kocsi éppen kifelé tart a nézőtér mellett a fesztivál területéről, és utána folyamatosan emlegette a "big orange shit-truck"-ot, meg hogy milyen lenne már, ha az felrobbanna. Nagy franc amúgy is, mert szinte végig sapkában nyomta, ami alá úgy rejtette el a haját, mintha megint levágatta volna... de a végén csak kiderült, hogy erről szó sincs.

De akármennyire ekkora bohóc a Maidenben is, itt azért látszott rajta, hogy jól esik neki, hogy egy kicsit mást is előadhat, néha akár power-speed kísérettel, akár hammonddal, akár valami populárisabb hangszereléssel is... és a nagy örömzenélésnél még dobolhat is (a szólót cow bell-lel is megtolva, ami nagy piros pont nálam) vagy nekiállhat theremin-t bűvölni. Közben pedig a minőségből itt sem kell alább adnia, nekem főleg a Chemical Wedding címadója és a rögtön utána előadott Tears Of The Dragon tetszett - úgy, hogy előtte még soha nem hallottam tőle egyetlen saját számot a Szív TV-n gyakran játszott Killing Floor-t kivéve. A kísérőzenészekkel is rendben volt minden, főleg a dobos tetszett, a basszer csajt ellenben a hibátlan teljesítménye ellenére is inkább csak dísznek éreztem.

A lényeg, hogy máshogy is jó volt egy kicsit látni-hallani, mint ahogy eddig ezt tehettük és mindig is szerettük... a szerethetőség most is megvolt!