Mosomasa!
A táltosról csak hétfőn tudok beszámolni, mert ma délután megyek. Kicsit izgulok, mint minden ismeretlen miatt.
KISVIRÁG!
Hamar túlleszel rajta, és a következő már sikerülni fog:-))) Ha belegondolok, hogy kb. 15 éve még Hollandiáig kellett egy távolabbi ismerősnek elmennie, hogy rájöjjenek, a Clamydia miatt vetél el mindig, és 1 db gyógyszerrel elintézték. Utána rögtön sikerült nekik, kétszer egymás után.
Az irigységről: a sorstársaim felé soha egy szikrányi irigységem nem volt, nekem sem. Viszont családi és barátnői körben igen.
Valahol olvastam:
"A meddőség gyanúja vagy bizonyossá válása esetén az emberi reakciók skálája széles. Az orvos megállapítása gyakran úgy éri a házaspárt, mint derült égből a villámcsapás. Az első reakció leggyakrabban a döbbenet vagy a csodálkozás. Ezután van, aki a meddőségre ugyanúgy reagál, mint élete más eseményeire és rövid időn belül napirendre tér felette. Mások viszont életük legnagyobb megrázkódtatásának tartják és krízishelyzet jelentkezik.
A döbbenet és csodálkozás után jelentkező érzelmi fázisok Barbara Eck Menning szerint a következők:
Tagadás („Velem ez nem történhet meg!”)
Harag („Miért pont én?”)
Alkudozás és bűntudat („Jó, megtörtént velem, de mi lenne, ha ...”)
Depresszió („Igen, engem ért, de ...”)
Bánat és elfogadás (Igen, velem megtörtént és el tudom fogadni.”)
A jelentkező düh irányulhat saját magára, házastársára, terhes rokonra, ismerősre, és felütheti a fejét a hiábavaló bűnbakkeresés is. Ezt követi a magábaroskadás, szomorúság. Ezekben a helyzetekben van a legnagyobb szükség a megértő társ segítségére, ugyanis azt érzi az ember, hogy elveszített valamit, amit biztosan magáénak tudott, kilóg a sorból, kevesebbnek, csökkentebb értékűnek érzi magát másoknál. Fél a környezet becsmérlő véleményétől, mert a környezetben lévő emberek gyakran tesznek érzéketlenségből, tapintatlanságból, műveletlenségből eredő megjegyzéseket, amelyek a zavaros lelket tovább borzolják."
Én már a legutóbbi fázisban vagyok, azt hiszem. Bár, ha a sógornőm bejelentené, hogy megint terhes, nem vagyok 100%-ig meggyőződve, hogy nem irigykednék rá újra.
Bocsi, hogy túl hosszú voltam.