susok Creative Commons License 2000.06.02 0 0 1899
Mosomasa!
A táltosról csak hétfőn tudok beszámolni, mert ma délután megyek. Kicsit izgulok, mint minden ismeretlen miatt.
KISVIRÁG!
Hamar túlleszel rajta, és a következő már sikerülni fog:-))) Ha belegondolok, hogy kb. 15 éve még Hollandiáig kellett egy távolabbi ismerősnek elmennie, hogy rájöjjenek, a Clamydia miatt vetél el mindig, és 1 db gyógyszerrel elintézték. Utána rögtön sikerült nekik, kétszer egymás után.
Az irigységről: a sorstársaim felé soha egy szikrányi irigységem nem volt, nekem sem. Viszont családi és barátnői körben igen.
Valahol olvastam:
"A meddőség gyanúja vagy bizonyossá válása esetén az emberi reakciók skálája széles. Az orvos megállapítása gyakran úgy éri a házaspárt, mint derült égből a villámcsapás. Az első reakció leggyakrabban a döbbenet vagy a csodálkozás. Ezután van, aki a meddőségre ugyanúgy reagál, mint élete más eseményeire és rövid időn belül napirendre tér felette. Mások viszont életük legnagyobb megrázkódtatásának tartják és krízishelyzet jelentkezik.
A döbbenet és csodálkozás után jelentkező érzelmi fázisok Barbara Eck Menning szerint a következők:
 Tagadás („Velem ez nem történhet meg!”)
 Harag („Miért pont én?”)
 Alkudozás és bűntudat („Jó, megtörtént velem, de mi lenne, ha ...”)
 Depresszió („Igen, engem ért, de ...”)
 Bánat és elfogadás (Igen, velem megtörtént és el tudom fogadni.”)
A jelentkező düh irányulhat saját magára, házastársára, terhes rokonra, ismerősre, és felütheti a fejét a hiábavaló bűnbakkeresés is. Ezt követi a magábaroskadás, szomorúság. Ezekben a helyzetekben van a legnagyobb szükség a megértő társ segítségére, ugyanis azt érzi az ember, hogy elveszített valamit, amit biztosan magáénak tudott, kilóg a sorból, kevesebbnek, csökkentebb értékűnek érzi magát másoknál. Fél a környezet becsmérlő véleményétől, mert a környezetben lévő emberek gyakran tesznek érzéketlenségből, tapintatlanságból, műveletlenségből eredő megjegyzéseket, amelyek a zavaros lelket tovább borzolják."

Én már a legutóbbi fázisban vagyok, azt hiszem. Bár, ha a sógornőm bejelentené, hogy megint terhes, nem vagyok 100%-ig meggyőződve, hogy nem irigykednék rá újra.
Bocsi, hogy túl hosszú voltam.

Előzmény: mosomasa (1894)