Teszteltem az 1J18B-t mikrofóniára.

 

A kapcsolási rajz a lehető legegyszerűbb: egyetlen 20k sorban az anóddal. G1 földre kötve, G2 tápra.

Fűtés 1.1V-tal és 1.3V-tal próbálva, NiMh akku, nincs feltűnő kölönbség. Tápfesz 47V, 5db 9V-os elem.

 

Elöször rövid lábakkal csupalyuk panelen teszteltem. Tároló szkóppal néztem az anódon a jelet, és műanyag csavarhúzónyéllel ütögettem a csövet. Mivel erősen függött a jelalak attól, hogy kézzel csillapítottam-e a panel rezgését, elhatároztam, hogy magát a csövet tesztelem.

 

Rövidre vágtam a lábait, és vékony szilikon szigetelésű drótokkal kötöttem be. Ezek biztosan nem képesek kHz tartományban rezegni. A csövet betekertem speciális, rezgéscsillapításra gyártott, 5mm vastag géllel. Ezzel elértem, hogy kizárólag akkor lépett fel rezgés, ha magát a csövet kocogtattam, az asztalt erősen megütve se volt jel.

 

Két képet csatolok, egyik a koccantásra belépő jel lecsengését mutatja, a másik ennek egy szakaszát időben kihúzva. Látszik, hogy jó nagy, 100mV nagyságrendű a jel, és lassan cseng le. 

 

Mivel a kapcsolás faék bonyolultságú, azt hiszem, nem nagyon lehet tévedni - ez a cső ilyen. Ha annak idején lehetett ezzel együtt élni ezernyi katonai rádióban, gondolom, nekem is menni fog... :-)

A panelt átszerelem úgy, hogy gél kockákra lesznek ragasztva a csövek, és vékony szilikon drótokkal bekötve. Így a külső rezgések nem fogják nagyon zavarni a csöveket.