Jószay Magdolna

Kelepce

 

Istenemre, tán még járna némi élet...
Meddig vergődöm a szükség sarában?
Megkötve szívem, lelkem, létem...
Oly megbocsáthatatlant mit hibáztam?

 

Tudnék, tennék, van, hol győzni tudnék,
kíméletlen e kiszolgáltatottság!
Nincs szabad akarat, csak síró önérzet,
már hírből sem ismerős az, hogy: biztonság.

 

Hogyan lehetne ez állapotnak vége?
Mit, ugyan mit kéne még tenni?
Vagy ha így döntött a Sors, meddig,
meddig kell hitványnak magamat érezni?

 

Csapda ez javából. Gyilkos kelepce,
nem léphetek ki, de hogy maradjak benne?
Ha nem lennék, pár Jónak könnyebb lenne,
de másoknak létem hiánya lenne keresztje.