nemethbala Creative Commons License 2000.06.01 0 0 15
Én ugyan városban lakom, de elég sok időt töltök falun is, és nyugodtan kijelenthetem, hogy szeretek ott lenni. Csodálatos, hogy a falusi emberek mennyire tudnak ragaszkodni a földjeikhez, még ha az csak egy kis parcella is; ez főleg az idősebb emberekre jellemző. Mint ahogy az is rájuk volt jellemző, hogy esténként kiültek a ház előtti lócára, és beszélgettek, kártyáztak egymással. A fáradságos munka után így pihentek. Manapság már mind inkább eltűnik ez a szép szokás, mert a munka után ott van a TV, és ez, azt az időt is elveszi, amit régen beszélgetése fordítottak az emberek. A falusi emberek – és megint azt kell mondanom, hogy főleg az idősebb emberek – nagy többsége vallásos volt. Vasárnap és a nagyobb ünnepnapokon mindig ott voltak a templomban, és amikor neki kezdtek énekelni, csak úgy zengett a templom. S milyen szépen, meghatóan tudták énekelni a 284 – es zsoltárt, mert ezt a zsoltárt minden ember tiszta szívből énekelte:

“Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk!
Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk:
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!”

Bizony voltak nagyon szép hagyományok falun, és még vannak is, melyeket ápolni kell, de sajnos mind inkább kiveszőfélben vannak az igazán értékes szokások, hagyományok…