Hali!
Hát igen a szenvedések, ahogy te hivod őket vihetnek Istenhez közelebb, bár én ezeket jobban szeretem probáknak esetleg kisértéknek nevezni. Előfordul, hogy Isten beleenged minket probákba , kisértésekbe, csak azért hogy a mi előrébb jussunk.

Valoban sokan akkor döbbenek rá, hogy szükségük van Istenre mikor nagyobb probléma töténik velük. Én nekem nincs semmi bajom az ilyen esetekkel, a lényeg, hogy megtalálták Istent. Ami engem illet, nem ebbe a csoportba tartozom. Kiegyensulyozott gyerekkorom volt, mindenki szeretett, egészséges vagyok, mind a 4 nagyszülőmet ismerem, soha nem voltak beilleszkedési problémáim, minden lehetőséget megkaptam mind a szüleimtől, mind az élettől stb. Ahogy az apám mondaná, megfontolt körülmények között vállaltak gyerekeket.
Az egyetlen nem képbe illő az volt, hogy a szüleim 14 éves koromban elváltak. De még ezt is olyan ideális, intelligens körülmények között bonyolitották le!
Pl nem volt semmi féle láthatási egyezmény (minden 2. hétvége)meg ilyesmi, akkor mehetünk az apámhoz látogatoba amikor csak akartunk. MÉgis mikor elkerültem egy gyüli IT-re éreztem, hogy ez kell nekem, mert nem teljes az életem. És ezt a döntést azota sem bántam meg. Ennyi. És elég sok ilyen jellegű/hátterű barátom van, akik nem sorscsapás miatt kerültek kapcsolatba Istennel. Meg van irva, hogy minden teremtvény szükölködik Isten jelenléte nélkül,

A démonokat nem isemrem olyan jol, de azért a Bibliában elég sok dolgot meg lehet tudni. Én olyan gyülekezetbe járok, ahol nagy hangsulyt fektetnek a szellemi tisztaságra, tehát előfordul démon űzés. A démonoknak minden olyen dolog hizeleg, ami a sátánnak is. A sátán örül, mikor Isten helyett bármilyen más istent (TV-t, drogot, pénzt, hirnevet, tudományágat, Baált stb) imádnak.
Van egy tuti jo könyv, amit szerintem minden kereszténynek el kéne olvasnia, nekem ez a könyv iszonyat sokat hozzátett a démonokról valo "látásomhoz". A könyv Frank Peretti: Ez élet sötétsége. Ez egy regény. Ha érdekel, biztos megtalálhato a mod, hoyg ez a könyv eljusson hozzád.

Voltam olyan gyülekezet Istentiszteletén, ahol - ahogy ők mondták - démonokat öklendeztek, hát nem volt egy szívderítő látvány. - ehhez csak annyit, hogy a démon ugy önmagában soha nem szép látvány. Én is láttam már embereket ronda modon szabadulni, de lényeg az, hoyg utána szabadok nem?

Van amikor Isten a szelid suttogásban van benne, de van amikor Isten jön mint egy zugo szél és mindekit megráz. Istenben pont ez a sokoldaluság a jo.
Katolikus, görögkeleti, református templomban, zsinagógában, buddhista szentélyben, nem láttál még ilyet,de azt hiszem a korai egyház vmi ilyesmi lehetett. Amit a mai időkben teljesen evidensen szent eseményeknek fogunk fel, az kb 2000 évvel ezelőtt botrány volt. Emberek szintén démonokbol szabadultak, emberek csak Pál árnyéka miatt meggyogyultak, egy kigyo megharapta Pál kezét és ő mégsem halt meg stb.

A vallás már eldevalválodott az én szememben. A vallás alatt sokan egy halott dolgot értenek. Vmi amiben nincs erő, csak tradiciok, szokások halmaza. Ezért noha én hivőnek vallom magam, vallásosnak nem. Persze előfordul, hogy azt mondom vallálsos vagyok, de csak azért mert sokan nem tudnak különbséget tenni a 2 között.

Én szerintem Isten nem akar magányos farkasokat. Isten szereti a közösséget, az egyházat talán csak azért mert tömegek tömegeket tudnak megmozgatni. Meg ugy a dicséret is sokkal szebb ha több torokbol száll fel. Isten egység akar népe között, amit ugye csak több ember között lehet elérni.

Vélemény?
Cső