Pontosabban a Honda 2,3 lóerős.

Vagyis voltak információjuk rólam.Bocs,hogy nem vagyok "százas",én is tudom ezt magamról(meg a rokonaim,ismerőseim is🙂),de ezzel a ténnyel együtt kell élnem,nehéz ezen változtatni.

Ott szerettem volna kicsit maradni a csónaknál,picit rendezgetni,kivenni a szemetet,stb.de nem mertek egyedül hagyni annyi hajó és motor között,hátha elviszek eggyet a hátamon🙂Így amikor a főnök újabb hajóért ment valahova,akkor engem is elhajtottak.Nem kérdezték,hogy jól vagyok-e,van-e már szállásom,kell-e vmi segítség,stb.Persze lehet,hogy ezt csak én várnám el,hogy szóljanak hozzám két jó szót,egy kis mosoly,és ennyi.Nem tudok angolul,tanulgatot,de nagyon alap mondatokat mar megértek,és el is nyökögök.Albániában a ki-bejelentkezéseket intéző ügynök csaj pl.azonnal látta,hogy segítségre szorulok,két telefon után már volt szállásom,ahova a partnere a saját kocsijával,a cuccaim egy részét cipelve vitt el(na jó,az anyukájáé volt a ház🙂),majd próbáltak intézni egy szerelőt is.

Amikor innen délután elindultam Korfu felé,az hiba volt,reméltem,hogy az út egy részét meg tudom csinálni,és nem egybe kell menni megint jó 30 km-t,3-4 km/h -val.A ksamili strandon,ahova végül "kidobott" a tenger,ott is nagyszívű,remek embereket találtam,érdeklődtek a hogylétem felől,kérdezték,hogy kell-e szállás,megengedték hogy ott aludjak a parton,és még egy takarót is hozattak rám(a cuccaim a hánykódó csónakban voltak,nem kívántam oda visszamászni)