Varga Steve Creative Commons License 2000.06.01 0 0 117
Én a következők miatt mondtam le a legutóbbi találkozón való részvételemet:

http://index.hu/forum/forum.cgi?a=mf&t=9008538&qm=16708362

OKOK: Ilyen rasszistákkal és fajgyűlölőkkel zsúfolt társaságban nem óhajtok megjelenni, akiket ennyire hidegen hagy az, amit Sulamit Aloni asszony mond. Nem óhajtok képmutató alakokkal együtt mutatkozni, akik mindig felemelik a hangjukat, ha egy bizonyos szó, a zsidó bármilyen összefüggésben, még akár pozitív felhanggal is szerepel egy szövegben, de a nem tiltakoznak akkor, amikor gyerekeket különböztetnek meg származásuk miatt, mert nem zsidók, és emberek halálát kívánják csupán a származásuk miatt, mert nem zsidók, amikor az izraeli közoktatásügyi minisztérium feketelistát állított össze azokról gyerekekről, akiknek a szülei izraeli állampolgárok ugyan, de a zsidó vallástörvénykezés, a háláhá értelmében csak a dédszüleik számítanak teljes értékű zsidóknak. A feketelistán szereplő gyermekektől ezért megtagadják a többi gyermeknek kijáró jogokat azzal az indokkal, hogy a szüleik nem számítanak zsidónak.

Én elítélem a rasszizmus minden formáját, a fajgyűlöletet és az erőszakot, és gondolom, hogy teljes joggal vártam el azoktól az emberektől, akik valamennyi zsidó-témájú topikban vehemensen elítélik a fajgyűlölet, a rasszizmus valamennyi megnyilvánulását, azok most is harsányan tiltakozni fognak, de nem szóltak egy árva szót sem! (Hozzátenném, hogy Jörg Haider neve láttán és hallatán erejüket nem kímélve tiltakoztak és óbégattak, hogy rasszizmus, kirekesztés stb. Ha ők ennyire érzékenyek erre a jelenségre, akkor érthetetlen, hogy Sulamit Aloni asszony alábbiakban olvasható szavaira miért nem reagáltak, miért nem ítélik el azt, ami Izraelben történik !!!)

Ilyen kettős mércével mérő rasszisták közé nem vagyok hajlandó elmenni!

Varga Steve

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sulamit Aloni visszhang nélkül maradt szavai! (Részletek egy interjúból)

Az izraeli rádió legnagyobb héber nyelvű adójának Reggeli napló című február 2-ai műsorában Dávid Lévi külügyminiszter a következő bejelentést tette: Ha a ]örg Haider vezette párt kormányra kerül, akkor visszahívjuk Bécsből az izraeli nagykövetet.Éhud Bárák miniszterelnökkel való egyeztetés után kijelenthetem, hogy ezen a téren kötelességünk megtenni a leghatározottabb lépést, mert Izrael Állam mibenlétének lényege, hogy nem felejt, és másoknak sem enged felejteni. Állandó kapcsolatban állok az európai államokkal (helyesen: az EU tagállamaival a fordító megi), amelyek tegnap hivatalosan is közölték velem az általuk hozott, és a jövő nemzedékei számára is pedagógiai értékű határozatukat a fejét smét fölütő kór ellen. Izraelnek élen kell járnia ebben a küzdelemben. David Lévi bejelentése után fél órával betelefonált a rádióba Sulamit Aloni, korábban több izraeli kabinet, legutóbb a Rabin-kormány közoktatási és kulturális minisztere, illetve a Merec párt elnöke. Aloni asszony a rádióban reagált a jörg Haider ellen indított izraeli propaganda-hadjáratra. Sulamit Aloni az idő rövidsége miatt az izraeli társadalmat, és általában a zsidó vallási közösséget jellemző fajvédő, nacionalista és a másságot egyáltalán nem tisztelő jelenségek közül csak néhányat említett föl, de ez is untig elég ahhoz, hogy az olvasó elgondolkodjon : milyen erkölcsi alapon bírálnak másokat a menetrendszerű holokausztkonferenciák megrendezői, illetve a jelenkori politikai pártokat és személyeket elítélő izraeli, illetve diaszpórabeli zsidó szervezetek. A továbbiakban részleteket közlünk Sulamit Aloni és az izraeli rádió riportere közötti beszélgetésből.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sulamit Aloni:
Sokkal jobban tennénk, ha nagyobb mérsékletet tanúsítanánk a Haider-ügyben. Először is: Jörg Haider sosem tett antiszemita kijelentéseket, másodszor a fajgyűlölet nálunk, Izraelben az államvezetés legfelsőbb berkeiben is megtalálható. Hogyan mondhatod másoknak, hogy vedd ki a szemedből a szálkát, amikor a saját szemedben a gerendát sem látod. Ami szemünkben pedig ott van a gerenda, csak nem akarjuk észrevenni. Mondok néhány példát. Vegyük a vendégmunkások ügyét : hogyan bánunk velük, miként fosztjuk meg őket a legalapvetőbb jogaiktól, amikor elvesszük tőlük az útleveleiket, majd szinte rabszolga módra dolgoztatjuk, börtönbe zárjuk és megfélemlítjük őket, nehogy panaszkodni merjenek, mert akkor kiutasítjuk őket az országból.

Más. A knesszet oktatási bizottságának elnöke nemrég ellátogatott a tel-avivi Levinszky utcában lévő Bialikiskolába, s amikor megpillantotta a vendégmunkások ott tanuló gyerekeit, azt mondta a tanároknak : kergessétek el innen őket, hiszen a mi nyakunkon élnek. Meg kell jegyezni, hogy a gyermekek jogait védő nemzetközi konvenciók értelmében ezeket a gyermekeket is megilletik a tanulásra és az egészségvédelemre vonatkozó jogok. Ezeknek a gyermekeknek a szülei, a vendégmunkások építik számunkra ezt az országot.

Riporter:
Ezt a munkát korábban a palesztinok végezték.

Sulamit Aloni:
Ne feledjük, hogy még ennél is korábban a zsidó építőmunkások alkották a legnagyobb és a legerősebb szakszervezetet Izraelben. De hol van ez már? Manapság idegenek építik nekünk a házainkat, s köszönetképpen börtönbe csukjuk, üldözzük őket, megtagadjuk tőlük a legelemibb jogokat és a közoktatási minisztérium volt általános igazgatója, a parlament oktatási bizottságának elnöke pedig kijelenti, hogy ezeknek az idegen munkásoknak a gyerekeit ki kell kergetni az izraeli iskolából: Nem gondolja, hogy az ilyesmi egy normális államban elképzelhetetlen? De továbbmegyek. Az izraeli közoktatásügyi minisztérium feketelistát állított össze azokról gyerekekről, akiknek a szülei izraeli állampolgárok ugyan, de a zsidó vallástörvénykezés, a háláhá értelmében csak a dédszüleik számítanak teljes értékű zsidóknak. A feketelistán szereplő gyermekektől ezért megtagadják a többi gyermeknek kijáró jogokat azzal az indokkal, hogy a szüleik nem számítanak zsidónak.

Riporter:
Ennek alapján nevezi ön Izraelt fajvédő államnak, s amelynek ezért egyáltalán nincs joga tilta kozni Jörg Haider kormányra lépése ellen? a kérdést, hogyan merészeltek bírálni bennünket, és miképp lehetnénk mi fasiszták és fajvédők, amikor mi vagyunk az egyedüli áldozatok.a kérdést, hogyan merészeltek bírálni bennünket, és miképp lehetnénk mi fasiszták és fajvédők, amikor mi vagyunk az egyedüli áldozatok.

Sulamit Aloni:
Még ennél súlyosabb jelenségek is vannak ebben az országban. A Zo Árcénu mozgalom (képviselői a jeruzsálemi parlamentben ülnek a fordító megj.) kinyilvánította, hogy az arabok Ámálék gyermekei, aminek gyakorlati értelme, hogy a zsidó embernek kötelessége megölni őket. Ennek a gondolatnak az egyik legfőbb propagátora a Bar Ilán Egyetemen oktató Héd rabbi. Száád Murtada, Egyiptom első izraeli nagykövete annak idején szeretett volna házat bérelni egy olyan helyen, amely valamikor arab föld volt, de most a Zsidó Nemzeti Alap tulajdona, de azt mondták neki, hogy goj nem lakhat a Zsidó Nemzeti Alap földterületén. Ezenkívül itt van az Etiópiából bevándoroltak esete, akik közül sokak személyazonossági igazolványában a nemzeti hovatartozás rovatába azt írják, hogy kivizsgálás alatt. A legdöbbenetesebb az, hogy ezek az emberek, az etiópiaiak, izraeli állampolgárok. Szörnyű dolgok ezek, amelyeket mi szépen a szőnyeg alá söprünk és magától értetődőeknek veszünk.

Senkitől nem tűrjük el a kritikát, arra való hivatkozással, hogy volt egyszer egy holokauszt. Ilyenkor mindig feltesszük a kérdést, hogyan merészelnek bírálni bennünket, és miképp lehetnénk mi fasiszták és fajvédők, amikor mi vagyunk az egyedüli áldozatok.

Riporter:
Az ön szavai bizonyos mértékben a szíriai AtTirsin című újságban néhány nappal ezelőtt megjelent antiszemita cikkre emlékeztetnek, amelyben a többi között az olvasható, hogy a zsidók a legnagyobb rasszisták, akik a holokausztot fölhasználják jelenkori tetteik igazolására.

Sulamit Aloni:
A holokausztot pedagógiai célokra, az ismeretek bővítésére és figyelmeztetés céljára kel fölhasználni. Csakhogy mi nem ezekre a célokra használjuk föl a holokauszt emlékét. Nem érdekel engem, hogy külföldön mit írnak az újságok, hanem az érdekel, hogy mik azok a dolgok, amelyeken nálunk változtatni kell. Szégyellem magam, amiért nálunk az etiópiai gyerekek személyazonossági igazolványába a nemzetiségi rovatba beírják, hogy kivizsgálás alatt, s ezzel gyűlöletessé teszik őket az iskolában és a környezetükben. Vagy az oktatási minisztériumban összeállított feketelista miatt. Éppen ezért engem nem az érdekel, hogy mit írnak külföldön, hanem az, hogy mi a valós helyzet nálunk.

Riporter:
Amint azt ön állítja, nemzeti konszenzus értelmében nálunk könnyen napirendre térnek a rasszista megnyilvánulások fölött. Ha hasonló jelenségek lennének, mondjuk az Amerikai Egyesült Államokban, akkor azt kemény bírálat követné. Nálunk pedig szemet hunynak ezen jelenségek fölött.

Sulamit Aloni:
El tudja képzelni, hogy Angliában másodrendű állampolgárrá degradáljanak valakit csak azért, mert nem tartozik az anglikán egyház kötelékébe? El tudja képzelni, hogy Angliában ezért a zsidókat másodrendű állampolgárként kezeljék? Mondjon nekem Izraelen kívül még egy demokratikus országot, ahol az állampolgárokat a fennálló törvény értelmében 12 vallási közösségbe sorolják, s mindezt fel is tüntetik a hivatalos okmányokban, hogy mindenki könnyen fölismerhesse az egyén másságát.

Riporter:
Amit ön mond, az kontextusában nagyon hasonlít a fajvédő ]örg Haider kijelentéseire. Nem könnyű megemészteni, hogy ön összehasonlítást tesz a mi rasszizmusunk és az európai szélsőjobboldali nacionalista pártok rasszizmusa között, amikor tudjuk, hogy mi történt ezeknek a pártoknak a hatalomra jutása után.

Sulamit Aloni:
Nézze, ön igyekszik a múltat rávetíteni a jelenre. Amint nemegyszer mondtam, megvetek minden szélsőséges rasszista, nacionalista, a faj tisztaságát hangsúlyozó fdlfogást, s ezért erről a Haiderről sem kívánok egyetlen jó szót sem ejteni. De ezzel együtt ki kell jelenteni, hogy Haider nem antiszemita, soha nem ejtett ki a száján egyetlen antiszemita jelzőt, s nem is úgy viselkedik és él, hogy összefüggésbe lehetne hozni a nácizmussal. Nekünk nem kell az ellene tiltakozók táborának élére állnunk. Haider valóban nem akar idegeneket a hazájában, ami egyébként vlsszataszító, de mielőtt magasba emeljük a lobogónkat, jobb lenne, ha megvizsgálnánk önmagunkat. Valóságos tobzódás tanúi lehetünk, amelynek folyamán Dávid Lévi külügyminiszter kijelenti, hogy mi vagyunk az igazi demokrácia. Ez pedig nem igaz, mert a mi demokráciánk nagyon is beteg demokrácia. Nálunk (Izraelben) törvény előírta diszkrimináció van faji, vallási és a nemi hovatartozás alapján. A tobzódás közepette szeretnék figyelmeztetni mindenkit, hogy előbb önmagunkat vizsgáljuk rneg, és a saját cselekedeteinken javítsunk. Mint mondtam, mi a legszennyesebb dolgainkat is a szőnyeg alá söpörjük, miközben a tisztaság, a demokrácia és az emberi jogok zászlait lobogtatjuk.

(Hering József)