Tegnap turnézáró Tatabányán. Ja, a szokásos: pótszékes telt ház, forró hangulat, nagy tapsok. Ha jól látom, kb. egy-másfél évente jut el Zorán egy-egy vidéki városba, de ennyi erővel mehetne akár félévente is mindenhova, tuti a zsúfolt ház. Azt hiszem, ezen már eltöprengtem néhány száz hozzászólással lejjebb, hogy miért is van így. Most is ugyanarra jutottam: garantált a minőség, kicsit mindig más, ráadásul mindig jobb, hát persze, hogy elmegyünk. Meg aztán, normális élő zene alig van már manapság, ilyen színvonalon és ilyen erős szellemi tartalommal meg pláne nincs.
Hasonlóan zajlott minden, mint az Erkelben: nagy muzsikálás (Orosz Zoli néha kicsit gázosabb volt, de bőven belefért), döbbenetesen megszólalt kamarafelállásban is az Addig jó nekem, a Sed non est pax, a 34. dal, súlya volt, a Majd egyszer-nek, a Csak játék-nak, A szerelemnek múlnia kell-nek, gyönyörű volt Az ünnep, húzós az Így is jó, a Boldog idő, az Amikor elmentél, elviselhető volt a Kell ott fenn egy ország, szegény Menj el még bágyadtabbra sikerült (úgy tűnik, eleve rossz tempóban próbálták össze), a kihagyhatatlanokat nem hagyták ki, beletapsoltak az Apám hitté-be meg a Ne várd a májust-ba, tényleg klasszikusak az új lemez dalai, már most sajnálom, hogy legközelebb csak néhány fog beleférni közülük a programba, ahogy most is hiányzott a Jó így, a Táncolj, csak táncolj, a Szeretlek vagy a Hová megyünk?
Ha Zorán nem is csinálna több lemezt (ne így legyen!), akkor is évről évre elmennék a koncertekre, legalább öt év kellene, hogy úgy végigjátssza a repertoárt, hogy minden nekem kedves dal beleférjen - akkor meg lehetne elölről kezdeni.
Pici sem hiányzott igazán, az Úgy volt egyedül Zoránnal is gyönyörű volt (az utolsó versszakban hálistennek nem vitte fel a hangját; az az egyetlen rossz pillanata a lemeznek). A Valaki mondja meg-nek is megvolt a dinamikája, pedig féltem, hogy Pici nélkül nem lesz az igazi. És micsoda vége volt Az ablak mellett-nek meg az Ahogy volt, úgy volt-nak, le a kalappal!
Amit tegnap kihagytam: Zorán nagyon jól énekel. Rendesen be volt töltve a tér énekhanggal, és nemcsak akkor, mikor a lányok is nyomták, és nemcsak az énekhang, hanem ott volt benne, amitől egy Zorán-dal Zorán-dal, és nem más. Na, mindegy, ezt úgyse tudom megfogalmazni, de úgyis értitek.
Szóval ilyen volt: nagyon-nagyon jó.
Ma reggel eltöprengtem még a Ne várd a májust-on, de ezt most inkább már nem, ne mindig csak én írjak ilyen litániákat ide.