Az origót toljuk körbe, miközben a tengelyeket végig önmagukkal párhuzamosan tartjuk. Ugyanaz történik, mint amikor egy labdán tolsz körbe egy játékautót úgy, hogy először az északi sarkról leautózol vele egyenesen az egyenlítőre, aztán az egyenlítőn nem a kerekén gurulva, hanem az irányítását megtartva, vagyis úgy tolod egy negyed kört, hogy az autó orra továbbra is végig a déli sark felé mutat, aztán visszatolatsz vele egyenesen az északi sarkra. Az eredmény az lesz, hogy a kiindulási helyzethez képest 90 fokkal elfordulva ér vissza az autó. Bármelyik pontját nevezed ki origónak, ha az a pont tér vissza az északi sarki kiinduló pontjára, akkor a többi pontja nem oda tér vissza, mint ahonnan elindult (kivéve az origón átmenő függőleges egyenest). A különbség e között és a Thomas precesszió között csak annyi, hogy annak az eredménye nem csak attól függ, hogy milyen útvonalin tologatod az autódat, hanem még attól is, hogy milyen gyorsan.