És akkor én vagyok a szararc ugye, de én ilyeneket nem mondanék egy szülés előtt álló kismamának, ezek is onnan valók:

 

"Hát akkor egyet mondunk . Ugye ezt az állapotot 10-12 èven át kell kitartani amig nem tudod otthon hagyni egyedül a dedet . A szoptatàs csak a jèghegy csúcsa. Ha nincs abszolút segitsèg akkor egy elèg spártai èletmódra kell kèszülni ami szèp nyomot hagy (hat ) , de fog is a párkapcsolaton ."

 

"Persze, és megoldható, de rohadtul nem könnyű. Hogy mire ovis lesz ne azon kapjátok magatokat, hogy csak egy logisztikai rendszert működtettek közösen, de ennyi."

 

"Én el se tudom képzelni, h 4 gyerekkel hogy bírnám, engem ez az egy is teljesen kikészít. 1hetet volt most itthon betegen, és ő nem a csendesen pihenős beteg, hanem az üvöltős-hisztizős-vinnyogós. Ma konkrétan bemenekültem dolgozni."

 

"Nekem is döbbenetes h az elsö èvekböl a fiúkkal nem nagyon vannak emlèkeim. Amikor nagyon kaptam az ívet olyan 6 és 20 hónaposak lehettek akkor èn nagyon padlón voltam , megfogadtam h felrakom a szemellenzöt és megyek elöre . Nem fogalalkozom semmivel csak az ellátásukkal és próbálok èletben maradni . Nagy nagy hiba volt . Elhittem hogy ez egy sprint , de ez valójában egy húsz èves maraton és bár a pici baba kor elmúlt de bizonyos dolgok nem változtak meg ."

 

"Én mint sokat megélt egy gyermekes anya azt tudnám neked teljes őszinteséggel és jóakarattal tanácsolni, amit nekem is tanácsolt egy sokat megélt anyatársam: Határozzátok el együtt és nagyon komolyan, hogy a gyerek 3 éves koráig nem váltok el. Ennyit, ne többet és ne kevesebbet. Nyilván most is így gondoljátok, de ezt úgy mélyen határozzátok el, hogy gondolati szinten se merüljön fel ez az opció."

 

Ez utóbbit nem is igazán értettem. :)))