"... Odin kilenc éjszakára felakasztja magát a Világfa ágaira, és ugyanebben az esetben saját oldalát is átdöfte a szent lándzsával. Ennek a nagy áldozatnak az eredményeként Odin, miközben Niflheim (a Föld formálása előtti köd-világ) mélyén lógott, meditációval fedezte fel azokat a rúnákat vagy ábécéket, amelyekkel később népe feljegyzéseit őrizték. E figyelemre méltó élmény miatt Odint néha egy akasztófafán ülve mutatják be, és ő lett mindazok védőistensége, akik a hurok mellett haltak meg. Ezoterikusan az Akasztott Ember az emberi szellem, amelyet egyetlen szál függeszt fel a mennyből. Nem a halál, hanem a bölcsesség a jutalma ennek az önkéntes áldozatnak, amelynek során az illúziók világa fölött felfüggesztett, és annak valótlanságán elmélkedő emberi lélek jutalmazza az önmegvalósítás elérését.

Mindezen ősi és titkos szertartások átgondolásából nyilvánvalóvá válik, hogy a haldokló isten misztériuma egyetemes volt a szent tanítás megvilágosodott és tisztelt kollégiumai között. Ez a misztérium állandósult a kereszténységben az Isten-ember-Jézus Krisztus keresztre feszítésében és halálában. Újra fel kell fedezni e világtragédia és az egyetemes vértanú titkos jelentőségét, ha a kereszténység el akarja érni azokat a magasságokat, amelyeket a pogányok filozófiai fennhatóságuk idején elértek. A haldokló isten mítosza mind az egyetemes, mind az egyéni megváltás és újjászületés kulcsa, és azok, akik nem értik meg ennek a legfőbb allegória valódi természetét, nem tekinthetik magukat sem bölcsnek, sem igazán vallásosnak. "