forrás

Áprily Lajos: Csend (III)


Oly árva-árva most a lelkem:

egy régi-régi zongora –
kopottas, ócska házban,
ahol örökre gyász van,
ahol nem játszanak soha.

Csukott szájában alszik-alszik
egykor vakító fogsora.
Csengő idegje: húrja
álmodik meglazulva,
s halott, halott a zongora.

Felzsong kisértet-éjszakákon
a hangok alvó tábora
– felissza fátylas holdvilág -:
s könnycseppes, halk melódiát
gügyög a régi zongora,
ódon búbánattól betelten…

És néha-néha sír a lelkem