Hát, ez egy talán kicsit árnyaltabb kérdés...

 

Igazándiból ez "koncepció kérdése".

 

Még a 70-es években készült, általában "szellős/robusztus" kialakítású, jó minőségű, kövezett "csupafém" kvarc-mechanikák esetében is nagyon sokszor a teljes áttételi rendszer kenetlenül ment, kenés az állító-szerkezetben, esetleges mechanikai kiegészítő részeknél volt (dátumállítás, ilyesmi), általában hosszú "elhordású" szilikonos zsír formájában. Vagy a léptetőmotor és a közvetlen áttételi rész kapott nagyon vékony olajjal kenést - ami inkább elillant, mint beszáradt. Ezeket a szerkezeteket nem is igazán szervizelni, mint inkább tisztítani kell, mert azért akármennyire is zárt a tok, sokszor nyitják az elemcsere miatt, az elemből is elkerülhetetlenül távozik ez-az, évtizedek alatt szinte biztosan lesz egy-két elem-megfolyás is, és előbb-utóbb a szennyeződések már gondot okoznak.

Viszont a kenetlenség kapcsán bekövetkező kopásoktól - gyakorlatilag nem kell tartani, olyan mérhetetlenül kicsi az igénybevétel. Gondold el, egy ilyen óra "legrosszabb esetben" is másodpercenként pördít egy félfordulatot a léptetőmotor rotorján, ami hajtja az egész áttételt - nyomaték jóformán nincs, az áttételi rendszer többi kerekén végképp nincs - rendesen megmunkált, szépen polírozott csapok, normális csapágykövek alatt itt látható kopás szerintem 500-800-1000 év folyamatos üzem után jelentkezne...

 

Viszont a kosztól tényleg sokszor végül beállnak, és sajnos a régebbi, nagy LR elemek elektrolit-kifolyása nem ritkán akár el is pusztítja a mechanikát, erre figyelni kell.

 

A másik konstrukciós vonal a már főleg műanyag, kövek nélküli olcsósított kivitel - amit tesznek egyébként ezzel együtt drágább órákba is - ahol a műanyagok önkenők, ezek is a szinte nem is létező igénybevétel miatt botrányosan hosszú élettartamúak, a 80-as években már gyártott full-műanyag Miyota werkekből nem egyet láttam, ami folyamatos üzem mellett is máig teljesen rendben lévő műszaki állapotban van. Ezeket a szerkezeteket a legtöbb esetben - bizony a 80-es évek végétől már a drágább hárommotoros Seiko stopperekben, Kineticekben és effélékben is hasonlókat találhatunk - rendesen meg sem lehet bontani roncsolásmentesen, és igazándiból nem csak nem igénylik a karbantartást, de az el sem végezhető. Itt én amiatt aggódnék, hogy a műanyagok többsége ha nem is bomlik le, meg nem is rozsdásodik - de a szilárdságát sem őrzi meg időkorlát nélkül, elkezd repedezni, morzsolódni - és amikor egy ilyen felépítésű kvarc-szerkezet végül megadja magát (akár csak egy műanyag fogaskerék fogtörése miatt) - akkor ott az út vége, akárhogy fogadkozik a tulaj, hogy ez neki valami szakrális jelentőségű személyes kultusztárgya - egyszerűen technikailag nincs mód semmit sem javítani, az egyetlen potenciális esély a neten még életképes donor szerkezetet felhajtani, és arra az egész "belezetet" kicserélni - már, ha szerelhető, mert olyan rásült ragasztott számlapot, műanyag tengelycsapra rágyógyult műanyag mutatót is láttam már, amit roncsolás nélkül le nem lehetett szedni, stb...

 

Az ETA által kínált, sok esetben jónak tűnő fém alapú, fém fogaskerekes, akár sok köves, ránézésre nagyon bizalomgerjesztő és tartósnak tűnő mechanikák esetében meg a legkülönbözőbb bajok szoktak lenni, de a jellemző az, hogy kimúlik az elektronika. Ha beszerezhető komplett új, akkor "halleluja", de igazándiból még egy márkaszerviz sincs a legtöbbször felműszerezve arra, hogy egy nem működő ilyen szerkezet esetében egyértelműen el tudja dönteni azt, hogy akkor ez most miért nem megy. Ha nincs semmi áramfelvétel - akkor vélhetően biztosan rossz az elektronika, de még akkor is lehet baj mással is, ha viszont van némi áramfelvétel, esetleg még "mint ha mocorogna" is a léptetőmotor, akkor akármi más is lehet, van, hogy a kvarc elvileg rezeg, mérhető, mégsem megy ki még léptető-impulzus sem a chipből, meg van, hogy kimegy, de nem lép, mert a tekercs is szakadt - és közben ALKATRÉSZ AZ NINCS, úgyis komplett szerkezetcsere lesz a dologból.

És sokszor lesz, nem rémes, de "átlag feletti" ezeknek a werkeknek az elhullási aránya, szomorú, de tény, hogy az olcsóbb japán-kínai vonal egyértelműen látványosan megbízhatóbb szerkezeteket gyárt, ez alól legfeljebb tényleg a már ránézésre is szó szerint filléres gagyinak gyártott eldobható-játékóra szintű belépő kategória izéi kivételek - de még azok sem feltétlenül, ezek is legtöbbször inkább azért mennek tönkre, megy a nagyon silány műanyag tokok nem csak nem adnak elégséges védelmet a szerkezetnek - de még csak nem is kímélik őket, nem ritkán azért vették, hogy egy kirándulás alatt el is nyúzzák őket...

 

Egyértelműen pozitívnak én a 70-es évek Seiko és igényesebb Citizen sok-köves csupafém, finoman és igényesen kialakított, ugyanakkor még nem VLSI-LSI, csak MSI integráltsági szintű elektronikákkal készült óráit látom, ezek egyébként saját korukban kimondottan igényes, és nem is olcsó órának számítottak, és ezekkel nem szokott gond lenni. Tisztítani nagyon sokszor a már taglalt okokból ezeket is kell - de lehet is, nem keveset élmény számba is megy szervizelni. És ott vannak még például az Omega 15xx-as szériájú 72-73 körüli Megaquartz werkjei, a köves léptető-horgonyos "integetős" megoldásukkal - a már akkor garantált havi egy másodpercen belüli pontosságukkal - no azok is "ott vannak a szeren" - no de ezek új korukban is egy akkori új mechanikus Rolex Submariner árába fájtak...

 

De amit ma - akár nem is olcsón - kvarcóraként kapunk, azt a legtöbb esetben bizony nem az utókornak szánták... Így is nagyon sokáig jók lehetnek, simán lehetséges, hogy valaki 15-20-25 évig hord megelégedéssel egy ilyen órát, mire végül valami megadja magát - amikor viszont ez bekövetkezik, akkor ott az út vége.