Természetesen teljesen igazad van, és még jobb móka lenne, ha az ellenlábasunk is ezt tenné.

Amit megfogalmazol, az nagyjából az a tanács, amelyet - helyes értelmezésben - úgy lehetne lefordítani, hogy "szeresd ellenlábasodat". Ebből, ilyen formában érthető, hogy mi kerülünk ki jobban.

Azonban:

"Ettol aztan a legturelmesebb vitatkozo is az agyverzes kozelebe kerul" folyamat a részéről negatívumnak látszik, és mi is úgy véljük, hogy vesztett, noha a vesztése mögött egy olyan eluralkodott harag lappang, amely a továbbiakban - egy ideig - komoly motiváltságot adhat más cselekedetek elvégzésére. Azaz tulajdonképpen jót teszünk vele. Legalább is addig, amíg meg nem nyugszik. Nem véletlen, hogy vannak ilyen ösztönös bajkeverők, energiahiányos állapotban, bár rengeteg vággyal telve, ám azokban kielégületlenül. Nem tudatosul bennük az, hogy ezt nem az adott konkrét ügy miatt csinálják, hanem hosszú évek alatt berögzült cselekvési minta ez náluk. Enélkül képtelenek élni.

 

(Itt jegyzem meg, hogy az "Aktuálpolitika" témacsoport erre van fenntartva, de sokszor még a moderátorok sem tudják, hogy emiatt esnek enyhébb megítélés alá itt ba hozzászólások. A "ne etesd a trollt" egy fontos, és hasznos szabály, s érdemes betartani, de a trollok éhesek, nagyon éhesek, enni akarnak, és kell nekik egy hely, ahonnan nem tiltják ki őket. Ellenkező esetben a környezetében tenne kárt, ami nem szerencsés.)

 

Lényeges azonban az utóhatás is, mert ez a harag nem tart örökké. S itt azt emelném ki, hogy ez a felfokozott hormonális állapot (melyben pl. az adrenalin dominál), nem ritkán látszólag elmúlik, de az agy mélyén (s itt a hippokampuszról van szó), rögzülésre kerül, és időnként kitör, szorongásokban, félelmekben zaklatottságban - s az egyén nem is tudja honnan származik belőle ez.

 

A harag nem csak rossz tanácsadó, hanem így eltemetve, akár az egész életen keresztül alattomosan támad. Ez csak akkor nem következik be, ha a haragot elgyászoljuk, azaz - egy hosszabb folyamatban - megbocsájtunk. (Ezt - aki megnézte a nyilatkozatát, hallhatta - még Fico is tudja).

 

Egyéntől függ mi lesz a megbocsájtatlan haragjainkkal. A feltörő mentális hatások mellett, testi tünetekben is jelentkezni tud, orvosilag kimutathatatlan eredetű fájdalmakban, kellemetlenségekben. S nem ritkán komoly elváltozásokat okozva. Mintha a mai napig nem akarná megérteni az orvostudomány, hogy bizonyos sejtszaporulatok (daganat) mögött, vagy erózióknál (pl. gyomorfekély), a szervezetünk félresiklott öngyógyító mechanizmusa áll, amely a haragot okozó traumát próbálja kezelni.

Ha el akarjuk ezt kerülni, akkor - egy régi tanács szerint - meg kell másoknak bocsájtanunk. Ezzel nem másnak teszünk jót, hanem a saját egészségünknek. Az, hogy egy "agyvérzés közelébe kerülő" ezt megteszi-e vagy sem, az nem a mi felelősségünk, hanem saját magáé. Az pedig, hogy ezt nem tanították meg neki, annak a társadalmi csapdának a mérge, amely már évtizedek óta ránk zárult.