Hát ehhez alig tudok hozzáfűzni valamit... :)
Esetleg azt hogy a Sed non est pax végében kicsit csalódtam... Nagyon szép kórus volt a végén, de valahogy mégis elmaradt a múltkori BS-beli, szinte brutálisan frenetikus élménytől, amikor úgy tűnt, egyszerre hallok egy szimfonikus zenekart meg egy 50 fős kórust... :)
Különben az egyik amit legjobban csodálok Zorán koncertjeiben, hogy újra és újra megújul, szinte minden dalt mindig újrahangszerelnek... és másképp szól, mint ahogy vártam, de (talán egy két kivétellel) mindig fantasztikusan... :) Pl az a már említett harmonika-hegedű-gitárszóló... :)
Ami még megragadott: a fények játéka, különösen A hídon-ban... ott villogtak a háború fényei a színpadon...

Ja, egyet magyarázzatok meg nekem... miért van az hogy az emberek annyira megörülnek egyes daloknak, meg hogy fölismerték, hogy a szöveg elejébe beletapsolnak ? :) Pedig pl az Apám hitte a gitárbevezető első akkordjáról fölismerhető, miért nem akkor tapsolnak ha már tapsolhatnékjuk van? ;)